Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS
na és a parancsnok egyaránt szenved. Egy támadáskor a századból ötvennégyen haltak és sebesültek meg. Az orosz állásban találtam egy tűzhelyet, ahol krumplit sütöttek. Ott volt még egy krumpli, az orosznak a foga helye, ahogy beleharapott. Megtörölgettem a portól és bekaptam. Még én attól jobbat nem ettem... Azután mikor állok az őrhelyen, látom, hogy előttem káposztaföld van. A káposztát már kivágták, de még ott van a torzsája. Kiugrok az árokból és a köpönyegem zsebét teleraktam. Bicskával megtisztogattam és úgy ropogtattam a Isimát. Jön a harmadik szakasznak a zászlósa, Nagy Sándor, kérdezi, mit eszik Domby? Káposztáé simát, zászlós úri Adjon már nekem is, mert megdöglök éhen. Mégegyszer kimentem a sötétbe és telehánytam a futóárkot Isimával. Jobban szétnéztem a káposztaföldön, hát ott sóhajtgat egy orosz sebesült. Hívattam a sebesült vivőket és feltették a feldtrágerra, úgy vitték be a jutóárokba. A szív alatt volt lövése. Egy fél óra múlva meghalt. A háború egész életére kiható keserű élményt nyújtott. Egyik bátyja hősi halált halt, ő is megsebesült, de szerencsére közelgett a háború vége. Verses levélben boldogan, áradó örömmel írja meg a nagy eseményt. Levél Galíciából Galícia földjén messze írom ezt a levelet. Jasinov és Dubinjénél Béke szellő lengedez. Édesapám, édesanyám, Azt tudatom véletek, Ne aggódjatok miattam, Mert már itten béke lesz. Nem zúg már a srapnel, gránát, Nem kattog a géppuska, Csak a fényszóró világít, Körbe-körbe rakéta. Az oroszok hazamentek, Itten hagyták a frontot, Úgy hallatszik, odahaza Csinálnak majd ordungot. Örömemben majd kiugrik A szívem is belőlem, Jó szüleim nemsokára A keblemre ölelem. A háború még hatvan év múltán is témát jelent számára. 1977. december 8-án kelt levelében közli: Tervbe vettem leírni az isonzói csatát: Én ott voltam benne a Monte aszalón, a Monte gr apán 1918. jún. 15-én. Költészetének másik nagy meghatározó élménye és forrása a szerelem, amely a háborúból hazatért legényt szép lírai versek írására ihlette. Szerelmi költészetének legszebb példái a népdalokhoz állnak közel. A népdalok hatása szinte valamennyi szerelmes versén érezhető. A költő nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan is a dalokhoz, nótákhoz igazítja a verseit. Nem is annyira elmondásra, felolvasásra szánja, hanem éneklésre, dalolásra. Mutatja ezt az is, hogy a szerelmes verseket egy-egy dal, nóta dallamára írja, s azt a költemény címe után feltünteti. Szeretsz-e még? Dallam: Holdvilágos csillagos az éjszaka Szeretsz-e még barna kislány engemet? Ha nem szeretsz, írjál egy gyász levelet! Fáj a szívem, hogy nem járok már hozzád, Mert nem engedi azt a te édesanyád. Sárga rigó azt fütyüli az ágon, Én vagyok a legárvább a világon. Barna legény gyere vissza mihozzánk, Nem megyek én senkihez csak tehozzád Domby Lajos szerelmi versei általában rövidek, tömörek, többnyire 3-4, ill. 2-3 versszakosak. Gyakran a természetből vett hasonlattal, ún. természeti képpel kezdi a verset. Néhány példa a kezdő sorokra: Tele van a csipkebokor bimbóval, Tele van az én szívem fájdalommal.
