Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

hív a mező, a szőlő... Igen, a szőlő! A magyar szőlőművelő ember mintaképének tekinthető Domby Lajos. Szoros, szinte lelki kapcsolatban van a szőlővel, nagy szeretettel gondozza, tőkénként ismeri, gyakran említi leveleiben: A szőlőt hatszor permeteztem, s négyszer kapáltam, de a dudva jön elő az esős időben. Különben a szőlő még eddig kitűnő, és már a korai érik. Szeretném, ha olyan jó idő jönne a szőlőre, hogy édes lenne a must, hogy míg élek még egy jó szüretet csinálnánk, mint szoktunk. A szőlő, a szüret és a bor kedves téma verseiben is: A gazda úgy örül, ha szőlőben lehet, A szabad ég alatt dolgozgat, pihenget. Örömmel kötözi a kedves tőkéket, Csak az a szeptember ne hozná a deret! Kérésemre füzetekbe írta le a nótáit, dalait, balladáit, sorba szedte a verseit. Örömmel írta 1976. április 26-án: Máma fejeztem be egy spirál füzetben a verseimet. Sokat átjavítottam. Már lassan megüti a mérleget. A füzet elején az Életrajz címűt írtam. 84 vers, közte 3 ballada vagy 4. Dal is van benne vagy tíz. A cím: Az én verseim. Egy évvel később újra értesít, hogy költeményei ismét szaporodnak, de még nincsenek gatyaráncba szedve. Olykor panaszkodik, hogy a betegség, az öregkor már hátráltatja a munkáját: Úgy vagyok már az írással is, mint a kaszálással. Megfájul a tarkóm, aztán az elmének is gondolkodni kell..., a bitang nátha mindig felkeres és eltölteti velem az időt. Idős korát finoman, szép hasonlattal érzékelteti: Tetszik kérdezni, hogy vagyok? Úgy, mint a száradó fa. Hol ez, hol az a baj. Hol az oldalgally, hol a vezérgally kezd száradni. A téli időszakban, amikor megszűnik a kinti munka, számos költeményt ír, régi emlékeit veti papírra, pályázatok témáin gondolkodik. Csak hát már a tél is megviseli: Csak ez a hideg, ezzel nehéz megbarátkozni. Tüzelek, de már nem olyan a vér bennem, mint mikor régen, hogy még a hó tetején is elaludtam az első háborúban. Esténként a rádiót hallgatom, meg verset írok. Temetési és esküvői verseket pályázatra írtam. El-elmegyek a faluba is, ha valami nóta nem jut az eszembe. Ha a korcsmába bemegyek, jönnek hozzám az emberek viccet mondani. Az egy pohár borom mellett néha két óra hosszat is elidőzök. Domby Lajos falujában közismert és népszerű ember. Szívesen hallgatják dalait, verseit. Költeményeivel az első világháború után jelentkezett a közösség előtt, s azóta sok-sok alkalommal, különböző ünnepélyeken, dalárdái gyűlésen, templomszenteléskor, konfirmáláskor, az utóbbi évtizedekben kultúrház avatáson, öregek napján, alkotmány ünnepén stb. hangzottak el versei. Kivételes emlékezőtehetséggel rendelkezik. A fél évszázaddal ezelőtt írt költeményeit fejből, hibátlanul elmondja. S ugyanakkor kiváló nótafa is. Több száz dalt tud, repertoárja különösen a katonadalok tekintetében gazdag. Szinte napjainkig meghatározó élmény volt számára az első világháború, ahová még húszéves sem volt, amikor elvitték. A háborúban fogant első költeménye is. Költészetének, visszaemlékezéseinek egyik nagy témaköre az első világháború. Nem jó időben születtem, igen öreg a király. A sejtelmem nem hazudott, mert kitört a háború. A Kárpátok hegygerincén, ottan bömbölt az ágyú. Besoroztak katonának, még húsz éves se voltam. Az első világháborút aztán végigharcoltam. Négy év múlva haza jöttem rongyosan és szegényen. Őrségben állt a fronton, az Ikva partján. Figyelte a tájat, a völgyben szétlőtt házakat, s egyre csak a háború borzalmain, az elmúláson, az oktalan vérengzésen gondolkodott. Soha addig nem tapasztalt érzés szállta meg. Elővette kis füzetét, s még mit sem sejtve a költészetről, rímes sorokba szedte gondolatait, a harcot, a szenvedést, amelyet átélt, hogy maradjon emlékezésül az utókornak. Részlet az Ikva partján c. versből: Lassan foly az Ikva vize, Néha elsütöm a fegyvert, Tüzes gránát zúg felette, Az ellenség visszatüzel, Lerombolt ház van a partján, Életveszélyes mulatság, Őrszem vagyok az ablakán. Ez a bitang háborúság. Sokezer puska ontotta Tüzét az Ikva partjára, Nagyon sokan ottmaradtak, Sebesültek és halottak. A háborúban átélt szenvedésekből egy kis epizódot idézzünk fel a költő elbeszélése nyomán. Jelentéktelennek tűnő eset ez, azonban jól példázza a mindennapok gyötrelmeit, a háborúét, ahol a frontkato-