Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A TÁRSADALOMNÉPRAJZ KÖRÉBŐL
amiért büntetés jár. Mind a kettőnknek vissza kellett menni az erdőbe és ott a helyszínen, ahol a suhangokat kivagdostuk, az öregek csípős somfavesszővel vertek meg. Egy hétig fájt a fenekünk, otthon még édesanyáink is velünk sírtak. Többé élőfát nem mertünk kivágni." Az illemről A falusi társadalomban - és nem csak abban - az emberek fokozott figyelemmel fordulnak a generációváltás kapujában álló fiatalok felé. A legnagyobb érdeklődés a legények és leányok közösségére irányul. Számos íratlan szabályhoz kell igazodniuk. Cselekvésüket, magatartásukat, viselkedésüket az egész közösség figyeli. Példáink erre irányulnak. A leány az utcán a legénnyel nem állhatott le beszélgetni, mert megszólták. Ha a leány a házban egyedül volt, legényt nem fogadhatott. A legény is tudta, hogy nem illik ott maradni, mert azzal hírbe hozza a leányt. Ezért eltávozott és csak valamelyik családtag hazaérkezése után ment vissza. Ez alól kivétel volt, ha a legény a leány komoly udvarlójának, majdcsaknem vőlegényének számított. Az ilyen legényt távozásakor illett a kapuig kikísérni. A leány a legénnyel kettesben nem mehetett a búcsúba. Az ilyen útra barátnőjével vagy rokon aszszonnyal indulhatott. Hasonlóképpen egyedül bálba sem mehetett. A legényeknek udvarlási napjaik voltak. Hétfőn, szerdán és pénteken nem illett a leányos házhoz menni. Az udvarlási napokról ez a mondás: Kedd, hogy kedves legyen; csütörtök, hogy szeresse; szombat, hogy még jobban szeresse; vasárnap meg hogy el ne felejtse. A legény a leány iránti komoly szándékát májfa állításával is kifejezte. Ez hozzátartozott az illendőséghez, egyébként megszólták volna. Hasonlóképpen illett a búcsúból, vásárból búcsúfiát, vásárfiát vinni a leánynak. Az illemhez tartozott a munkában való részvétel felajánlása is. Ha a leány szülei a kínálkozást elfogadták, akkor a legény segített a mezei munkában vagy más dologban. Az ilyen kapcsolatban a legény már szolid csókkal üdvözölhette a leányt, illetőleg búcsúzáskor is arcon csókolhatta. Egyébként a leányt nem illett nyilvános helyen, pl. bálban, lakodalomban stb. megcsókolni. Ha ilyent láttak, a leányt hibáztatták, miért engedte meg. A jegyesek többet lehettek együtt, mint a nem jegyesek. Kézen fogva mehettek végig a falun. Hosszabb ideig lehettek együtt a kapuban. A táncon együtt kimehettek levegőzni. A vőlegény akkor ment a menyaszszonyához, amikor csak tehette, hétfőn is, szerdán is és pénteken is. Sőt akármikor. A menyasszony már egyedül is fogadhatta a vőlegényét. Az asszonyokra már más illemszabályok vonatkoznak. Azokhoz való igazodás lényegesen egyszerűbb. Tevékenységük a házra, a családra irányul. Sokkal ritkábban jelennek meg nyilvános helyen. De ha az asszony nem illő dolgot követ el (pl. kocsmába, pincébe jár, italozik, férfiakkal szórakozik), az emberek családi ügynek tekintik. A vendégről Gömörben a vendéget szívesen fogadták. Etellel, itallal kínálták. A vendég érkezésekor a munkát abbahagyták, kivétel a háziállatok etetése, a tehénfejés, libatömés stb. A vendéget nem illett a folyó munkába bevonni, ilyenre nem volt példa. Az ilyen segítséget a vendégtől még akkor sem fogadták el, ha az maga ajánlkozott. Lényeges különbség van a vendég és a látogató között. A vendég fogalma többnyire a távolabbról, más faluból érkező rokonra, barátra, ismerősre vonatkozik, aki valamilyen eseményre, alkalomra jön (búcsú, leánykérés, keresztelő, disznóölés stb.) meghívásra vagy esetleg váratlanul. A látogató is voltaképpen vendég, de az ilyen személy rendszerint falubeli, utcabeli, szomszéd, koma, komaasszony stb. A látogatás általában rövid ideig tart, valamilyen célra irányul (pl. szerszám, egyéb kérése, beteglátogatás, munkával kapcsolatos megbeszélés stb.). Természetesen lehet hosszabb ideig (pár óráig) tartó is, mint pl. télesti, ünnepnapi beszélgetés, fonó stb. Napközben étkezési idő alatt, sem korán reggel nem illett látogatóba menni. Ha a háziasszony egyedül volt otthon, a férfi látogatónak nem illett a lakásban maradni és a férjre ott várakozni. Látogatásának a célját elmondta, majd eltávozott.
