Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A TÁRSADALOMNÉPRAJZ KÖRÉBŐL
A kölcsönről Nagyon gyakori, szinte általános, hogy a falun élő embereknek munkájuk kapcsán olyan tárgyra, eszközre is szükségük lehet, ami nem tartozik a mindennapi tevékenységükhöz, nem fontos, hogy megvásárolják, ezért az ilyesmiket - többnyire szerszámféléket - a munka elvégzésére kölcsönkérnek. Természetesen egyéb ok miatt is lehet kölcsönkérni. A saját szerszám, gép meghibásodik, amíg azt kijavítják vagy újat vesznek, a munka folytatásához, befejezéséhez szükséges a kölcsönkérés. A kölcsön tárgya a legkülönbözőbb lehet. Gyakran előfordul, hogy főzés közben kiderül, hogy elfogyott a só vagy a paprika. A gazdaasszony a szomszédasszonytól kér szükséges mennyiséget. Az ilyen jellegű kölcsön valójában nem is kölcsön, mert nem szükséges - nem szokás - a kis mennyiség visszaadása, hiszen aki adja, hasonlóképpen kérhet majd ilyen szívességet. A nagyobb mennyiség, tárgy, eszköz stb. visszaadása természetszerűleg kötelező. Aki ezt elmulasztja, vagy többször figyelmeztetni kell, hogy a kölcsönkért dolgot adja vissza, annak a kérését legközelebb nem teljesítik. Az ilyeneket, hogy a sértést elkerüljék, többnyire így utasítják vissza: Jaj, el van törve! Jaj, most nekem sincs itthon! A faluban általában tudják, kinek adható kölcsön, ki a megbízható, ki nem az. íratlan szabály, hogy ha a kölcsönkért tárgy, eszköz stb. a kölcsönvevőnél eltörik, elromlik vagy bármilyen hibája történik, javítva vagy újat vásárolva kell visszaadni. Kölcsönkérés leggyakrabban a szomszédok között történik. Ezért mondják: Jobb egy jó szomszéd, mint egy rossz testvér. A szomszéd közel van, és attól lehet a leggyakrabban és a leghamarább kölcsön kérni és kapni. Az adásvételről Ha egy jószág vagy egyéb - eszköz, termény stb. - eladásakor a vevő előleget adott, azzal a vásárlást megkötöttnek tekintették. Kisebb értékű vásárlásnál a vevő és az eladó tenyércsapása - kézfogása - is elegendő volt. Ha a vevő a vételt megbánta, az előleget kétszeresen kellett a vevőnek visszaadni. A jószágra levelet írtak, az ingatlanra szerződést kötöttek. A sikeres vétel, vásárlás után a felek áldomást ittak. Erre a mondás így szólt: A jó áldomás Isten áldás. Az áldomás szeszes italok - bor, sör, pálinka fogyasztását jelentette kocsmában vagy az eladó - olykor a vevő - házában. A cseregyerekről A gömöri nemzetiségi kapcsolatokra a cseregyermek intézményének jelentős szerepe volt a csehszlovák állam megalakulásáig. Azt követően a feladatát, szerepét elvesztette, mivel az állam nyelvének tanulása kötelezővé vált, a korábbi állam nyelve iránti igény elsorvadt. Gömörben elsősorban Sajógömör volt az a falu, ahová szlovák gyermek ment „magyar szóra", onnan pedig a magyar gyermek a szlovák gyermek szüleihez került „cserébe tót szóra". Erről említést tettem a Gömöri népdalok és népballadák című könyvemben. A gömöri példákkal Paládi-Kovács Attila foglalkozik részletesen. Az alábbiakban közlöm Majoros Győző sajógömöri egykori cseregyerek felnőttkorban Horváth Lajosnak elmondott visszaemlékezését, amelyben a két nép akkori kapcsolata, a szlovák és a magyar ember meleg barátsága idéződik fel. „Fekete Lehotán lakott egy erdész. Akkor még erdőkerülő volt a neve. Az volt itt nálunk édesapámnál egy napon. Keresett itt a faluban egy olyan családot, akinek volna egy hét éves fiúcskája. Neki is olyan fiúcskája volt. Mivel én is ilyen éves voltam, a kerülőt hozzánk utasították, hátha oda ad az édes szülőm cseregyereknek. Eljött hát a kerülő hozzánk és megegyezett édesapámmal. Én elmegyek tót szóra Fekete Lehotára, Jankó meg eljön hozzánk Sajógömörre magyar szót tanulni. Június elején vitt el engem édesapám a kerülőékhez. Lovas szekérrel mentünk oda. Édesanyám elkészítette a hétköznapló ruhámat, hétköznapló ingemet, ünneplő ruhámat és ünneplő ingemet. Engem, ahogy oda értünk a kerülőékhez, azonnal megcsókolgattak, a kerülőné és a kerülő is. A kerülő tudott keveset magyarul, a felesége nem tudott. Édesapám aztán elvitte magával a kerülőék Jankóját. Engem meg otthagyott. Én lettem a kerülőék fia. Janó meg az én szüleim gyermeke lett. Ok vigyáztak Janóra, a kerülőék meg énrám vigyáztak. A néni úgy szeretett, csókolgatott, mintha csak a fia lettem volna."
