Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A TÁRSADALOMNÉPRAJZ KÖRÉBŐL
elegendő. A suhanc ekkor még csak 12-13 éves volt. Az iskolai kötelezettség teljesítéséhez a katonaévek letöltése is előfeltétel volt. Ez utóbbi nem volt általános. Az alsó határ azonban 16 év volt, ennél fiatalabb ifjút a legények nem fogadtak maguk közé. A legénysorba fogadásra több helyen a legények jelölték ki az arra alkalmas suhancot. Ha a feltételeknek megfelelt, megszólították, bekeresztelhet közéjük. Barkán mondták: „akit a suhancok közül az öregebb legények kiszemeltek maguknak, annak szóltak, hogy jöhet, mert legénnyé emelik, ha megfizeti a liter pálinkát" (Tamás István, 75 é., 1973). Sajószentkirályon a suhanc, amikor gondolta, hogy megfelel a követelményeknek, maga kérte a legöregebb legénytől a felvételt. Először keresztapát kellett választania. Az eseményre húsvétkor került sor. Minden suhancot, aki kérte a keresztelést, és akiket a legények alkalmasnak találtak a befogadásra, egyegy veder vízzel leöntötték, nadrágszíjjal megkapkodták az alfelüket és a hátukat. Az új legények áldomásként egy-egy liter pálinkát fizettek az öreglegényeknek. A megcsapott, megkeresztelt, az új közösségbe került ifjú a választott öreglegényt ettől kezdve keresztapának szólította (Nazarecki István, 71 é., 1973). A Turóc-völgyi Felsőfaluban az ifjú keresztatyust választott. Az eseményre a kocsmában került sor. A kiválasztott öreglegény elé állt és azt mondta neki: „Maga legyen a keresztatyusom". Ha az öreglegény elfogadta a jelölt kérését, akkor a suhanc pálinkát rendelt. Ez volt az első alkalom, amikor a kocsmában kiszolgálták és együtt ihatott az öreglegényekkel. Az új legény a keresztatyusát nem tegezhette. Egész életén át keresztatyusnak szólította (Bráz Kálmán, 89 é., 1973). Pelsőcön az öreglegények választották ki az avatásra alkalmas jelöltet. Szóltak neki: „Vasárnapra készülj el, legyen tele a bugyelláris". Az ifjút a kocsmában lócára fektették. Vállát, lábát lefogták. Az öreglegények pálcával rávertek a fenekére. Ezzel fogadták legénnyé (Hunyák János, 65 é., 1973). Barkán az avatást legény emelésnek mondták. Húsvét első napján este a jelölt a kocsmában legénylitert fizetett. Az öreglegények megfogták, felemelték a gerendáig: hó-rukk - kiáltották, azután elengedték, s az új legény a földre huppant. Esetenként több suhancot is legénnyé emeltek. A kocsmában mulattak, majd másnap hajnalban együtt mentek fürösztgetni. Az újonc legények feladata volt, hogy a leányokat a házból kivezessék a kúthoz, ahol a leányokat két oldalról fogva az öreglegények veder vízzel leöntötték (Tamás István, 75 é., 1973). A legénykeresztelés (lényegében legénnyé keresztelés) fő mozzanataiban az említett völgyek falvaiban megegyezik. Némi eltérés akad pl. az időpontban és a színhelyeken. Időpontként általános a húsvét, helyszínként pedig a kocsma. Mikolcsányban előfordult, hogy a fonóházban történt a legénybeváltás. Az esemény után az új legény a fonóban maradhatott, az áldomást ott itták meg, s a leányokkal együtt szórakoztak záróráig (Szabó Lajos, 78 é., 1973). Páskaházán is előfordult, hogy az alkalmas ifjú az öreglegények vezérének átnyújtott egy liter pálinkát, s akkor beengedték a fonóba (Sebő Béla, 79 é., 1973). Minden példa egyértelműen bizonyítja, hogy a legénnyé válás rendkívül fontos eseménye az emberi életkornak. Nem csak a nagykorúság idejének kezdete, hanem egy sajátos, a közösségi életben nagy jelentőségű rokonsági kapcsolat létrejöttének is az időpontja. A mürokonságra való törekvés a népélet különböző alkalmain megfigyelhető. Az erkölcsről Az emberek felfogásában az erkölcs általában a tisztesség, a becsületesség fogalmával fejeződik ki. Idevonatkozóan elsősorban a munkával kapcsolatos magatartás a legfontosabb. A falu közösségének egy-egy emberre vonatkozó megbecsülését döntően befolyásolták, meghatározták a következők: Ki hogyan dolgozik; ki mikor kel fel; ki mikor fogja be a lovát, ökrét; ki hogy szántja, kapálja meg a földjét; kinek milyen tehene jár ki a legelőre; hogyan tud kaszálni, aratni, kazlat rakni; tiszta-e az udvara, háza, az istállója; hogyan öltözködik stb. A becsületes, szorgalmas embert, legyen az gazdag vagy szegény, a szülők példaként emlegetik a gyermekeiknek. A korhely, munkakerülő, kicsapongó életet élő emberről elítélően vélekednek, a család, a falu szégyenének tekintik. Hasonló vélemény a fajtalankodó, titkos viszonyt folytató személyekről is. Ha nős ember más asszonyával gyakran és sokáig beszélgetett, illetlennek tartották, ha nemi kapcsolat gyanújába kerültek, leggyakrabban véres leszámolásra került sor a felszarvazott férj részéről. Leginkább a nőt hibáztatták az ilyen cselekményért. Amit olykor egy rossz házasságban élő asszonynak vagy férfinak elnéztek, leánynak nem bocsátották meg.
