Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A TÁRSADALOMNÉPRAJZ KÖRÉBŐL

lekkel kapcsolatos ügyintézések, mesgyék, határkövek megrongálása, örökösödési egyezkedések, szomszédi perpatvarok stb. A bíró intézkedéseibe belenyugodtak. Ritkán fordult elő, hogy az érintett ügyfél a bíró - esküdtek döntésébe nem nyugodott bele és a szolgabíróhoz vagy a járásbíróhoz fordult. Ha súlyosabb ügyek voltak, a bíró saját hatáskörében nem intézkedett, hanem jelentette a felsőbb hatóságnak. Ilyen volt pl. a halállal járó verekedés, gyilkosság, rablás stb. A magzatát megölő nőszemélyt csendőrkézre adta. A falu ügyeit megelégedéssel intéző bíró tekintélye azonos volt a papéval. A nevelésről Gyermekkornak körülbelül az első világháború évéig - a 13-15 évet tekintették. A fiúk 16 éves korukban bekerülhettek a legények közé. Akkor a családban is megváltozott a helyzetük. Addig azonban a szülők felügyelete alatt állottak és minden tekintetben engedelmeskedniük kellett. A családban a nevelés csak az apára és az anyára tartozott. Ebbe sem a keresztszülők, sem rokonok nem szólhattak bele. A fiúgyermeket, amíg nem történt meg a legénnyé fogadása, vagy még nem volt katonai sorozáson, az anyja vagy az apja megverhette. A legtöbb fiút csíntevéseiért verték meg a szülei, de lustaság, káromkodás, csúnya beszéd, késői kimaradás miatt úgyszintén verést kaphatott. Ha legénnyé vált, a verés elmaradt, csak szóval szidták, feddték, figyelmeztették. A leánygyermeket esküvője napjáig megverhette az anya. A leánygyermeket sokkal szigorúbban fogták, nevelték, mint a fiút. Mindazokért a lányt is megbüntették, megverhették, mint a fiút, de még egyéb okok is voltak, amelyért a leány szidást vagy verést kapott. A leány és az anya között gyakran volt nézeteltérés a hajviselet és az öltözködés miatt. Ha már legény járt a lányhoz, a leány csak a kapuig kísérhette, sokáig nem maradhatott, mert az anya emiatt megverhette. Az apa nem bántotta, de az anyát figyelmeztette: Julis a te fajtád, vigyázz rá! A gyereket a szülőkön (és a tanítón) kívül más nem verte meg. Ha a gyermek másnak kárt vagy csínt követett el, az illető nem bántotta, hanem szólt a szülőknek, akik ilyen esetben sokkal szigorúbban büntették, mintha a kérdéses dolog a családban történik. Ha mégis valaki idegen megverte a gyereket, függetlenül attól, hogy megérdemelte, az apa ezt megbosszulta. A legényavatásról Az általam kutatott gömöri falvakban (Sajó-völgy, Csermosnya-völgy, Csetnek-völgy, Turóc-völgy, Murány-völgy, Rima-völgy) a legénnyé válás rítusának rendkívül nagy hagyománya volt. Jelentőségét a szokások változatos formái jól mutatják. Az aktus az ifjúnak nem csak a legénysorba való kerülését jelentette, átlépést egyik periódusból a másikba, hanem a keresztapa-választással szoros - bár nem vér szerinti - rokoni kapcsolatba került. A legényavatás az említett területek falvaiban legénykeresztelés néven ismeretes. Előfordul a legénybeváltás és a legényemelés fogalma is. Az eseményt néhol keresztatyus-választásnak mondják. A szakirodalomban használatos legényavatás helyett a legénnyé avatás fogalma a helyes, mivel nem egy legényt avatnak valamivé, hanem egy még nem legényt emelnek a legények közösségébe. A legényavatás terminológiáját adatközlőimtől nem hallottam. Az említett fogalmakat használták. Mit jelentett a legénysorba kerülés? A rítus célja az, hogy a legénykor határára érkezett ifjú - suhanc - a legények közösségébe kerüljön. Ez lényegében befogadást jelent más lehetőségekkel és szabályokkal, mint amilyen a felavatás előtti időszakban a jelölt mozgásterét, cselekvéseit meghatározta. A legénnyé választott ifjú előtt megnyílt a párválasztás lehetősége. Az aktust követően együtt lehetett a legényekkel, részt vehetett minden olyan közösségi eseményen, ahol korábban nem jelenhetett meg, így bálban, fonóban, kocsmában és minden mulatságon. A lányos házaknál fogadták, udvarolhatott, joga volt májfát állítani, húsvétkor a legényekkel füröszteni, felvehette a kék surcot stb. Ezzel egy időben kiszakadt a gyermekkorból, a suhancok köréből; más magatartásformához kellett igazodni, a legényekre kötelező szokásokat kellett elsajátítani és aszerint élni és cselekedni. Ez a periódus már a felnőtté válás fontos szakasza volt. Milyen feltételei voltak a legénykeresztelőnek? Az ifjúnak be kellett fejezni az iskolát. Ez régen, az első világháború előtt és sok helyen a két világháború közötti években négy elemit és két ún. ismétlő osztályt jelentett. Ez önmagában még nem volt