Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A TÁRSADALOMNÉPRAJZ KÖRÉBŐL

A társadalomnéprajz köréből H

a a néprajz kutatója gyűjtőútjai során idős, értelmes, a hagyományokat jól ismerő egyénnel találkozik, arra törekszik, hogy a kitűzött témakörén túl, lejegyezze mindazt a tudományanyagot, amit az „adatközlője" ismer. így voltam ezzel én is. Évek alatt jegyzetfüzeteimbe olyan adatok is bekerültek, amelyek ténylegesen csak adatok valamely nagyobb témakörhöz. Ezeket most összegereblyéztem. Úgy vélem, a példák hasznosan járulhatnak hozzá a témakör átfogó feldolgozásához. Azonban az anyag címszavak szerint is rámutat a társadalmi élet néhány fontos jellemző vonására, így a társadalmi kapcsolatokra, emberi viszonyokra, az együttélés normáira, azokra az íratlan törvényekre, amiket a hagyomány tesz kötelezővé a falu közösségében élő emberek számára. A mintegy ötven faluból való gyűjtésem általánosítható példáit tömören összegezve közlöm. A papról A papot Isten szolgájának tekintették. Az egyházi szolgálat mellett jelentős szerepe volt a falu életében. Eljártak hozzá tanácsot kérni ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban. A pap segített a kérvény megírásában, peres dolgok intézésében. A pap segítségét kérte az asszony, ha a férje részeges ember volt. Az elöregedett szülők a gyermekük rossz bánásmódja miatt kértek oltalmat. A paptól várták, hogy ilyen esetekben nemcsak tanácsot ad, hanem beszél a részeges férjjel, a rossz útra tért gyermekkel, a szüleit, családját elhanyagoló, rossz bánásmódban részesítő, munkakerülő, erkölcstelen életmódot folytató személyekkel. Gyakran előfordult, hogy a pap az illetlenül viselkedőket, káromkodókat kiprédikálta. A vegyes házasságról igyekezett a feleket lebeszélni, de többnyire megértést mutatott és az engedélyek után összeadta az ifjú párt. Ha özvegy házasodott újra, a pap a templomi szertartást elvégezte, a válás utáni második templomi házasságkötéstől elzárkózott. A vasárnapi munkát nagyon szigorúan tilalmazta. A prédikációjában intette a híveit, hogy a hatnapi munka után a hetediket megszenteljék. Azt az embert, aki vasárnap a mezőn dolgozott, a falu népe is megvetette. Az emberek csak a jószág etetését végezték vasárnap. A pap tekintélyét mutatja egy szólásmondás: Ha a pap a szűröd csücskéjére ül, ne költsd fel róla, inkább vágd el a szűröd csücskéjét. A bíróról A bíró a falu életében fontos személyiség volt. Jelentősége a második világháborút követően csökkent. A 19. század végén, a 20. század elején egészen az első világháborúig a bírónak nagy szerepe volt a falu közigazgatásában. Abban az időben a nagyobb gazdák, a jómódúak közül volt a bíró a szolgabíró és a jegyző jelölése alapján. Esküdtek lehettek a szegényebbek, az iparosok, zsellérek közül is. A kisbíró mindenképpen egy szegényebb férfi volt. A kisebb falvakban többnyire nem volt községháza. A báró a saját házában intézte az ügyeket, ott fogadta a hivatalos dolgokban hozzá forduló embereket. Külön megjelölt hivatalos órák nem voltak, rendszerint este foglalkozott a feladatokkal. A napi munkát csak akkor szakította meg, ha a járási hivatalból hivatalos személy, adótiszt, végrehajtó, csendőr, pénzügyőr stb. érkezett. A bíró munkáját segítették az esküdtek, a pénztárnok és a kisbíró. A községi bíró hatáskörébe sokféle ügy tartozott, úgymint családi perpatvarok, veszekedések, verekedések, mezei lopások, pásztorok kártevései, esti, éjszakai csendháborítások, passzusok, marhaleve-