Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

HIEDELEMALAKOK A TURÓC VÖLGYÉBEN

rom!" Aztán egyet fordult és elrepült. Ethn. VU. 382. A másik adat szerint Putnok vidékén a múlt században volt egy hatalmas sárkány. Nagy pusztítást végzett a környéken az állatállományban. Egyszer megjelent egy ősz szakállú, toprongyos ember, nagy szürke köpenyben és vállalkozott rá, hogy elűzi a sárkányt. Miután tejet és kenyeret evett, kiment a tóhoz és leült a partjára. Batyujából elővette a nagy feketetáblás könyvét és olvasni kezdett belőle. Nemsokára egy hatalmas sárkány jött elő a tóból. Akkor az ember egy kantárt dobott rá. Felült a sárkányra és eltűnt vele a felhők között. Azóta sincs sárkány Putnok vidékén. Gy.: Holló Domokos, Ethn. 1934. 29.). Ördöngös pásztor 1. A pásztorokról gazdag hagyomány él az emberek emlékezetében. Különböző történeteket beszéltek, dalok, balladák szólnak a pásztorokról. Kapcsolatban álltak a betyárokkal, csempészekkel, kupecekkel és szállásaikon gyakran megfordultak a törvény elől menekülő emberek is. Értettek az állatok gyógyításához, de betegségükkel az emberek is gyakran fordultak hozzájuk. Emlegetnek olyan pásztorokat, akik a tudományukat másvilági lényektől kapták. Úgy tartják, az ördög lehetett a cimborájuk, mert a boszorkányokon is volt hatalmuk. Emlegetnek egy Bojtos Pesta nevü csordást, aki Szentsimonban lakott még az első háború előtt. Értett ahhoz, hogyan lehet „visszarontani". Messziről jártak hozzá, hogy menjen, gyógyítsa meg az állatokat, vegye le a tehénről a rontást, vagy állítsa meg a dögvészt. Horváth Lajos bácsi még gyerekkorában látta az első háború körüli időben, amikor Lévárton járt. Fehér ing, fehér gatya volt rajta, nagy zsíros kalap a fején, bőrtarisznya lógott a vállán, sallangos kostökzacskója és fényes baltája volt. Amikor bement az ólba, behúzta maga után az ajtót, senki sem láthatta, hogy mit csinál. Akármi baja volt az állatnak, ő meggyógyította (Lévárt). 2. „Egy bacsó nyáját a haragosa megrontotta. Véres volt a tej. Elment a tudományos pásztorhoz, egy másik bacsóhoz, aki értett hozzá, hogy kell a rontást meggyógyítani. Az már úgy fogadta, hogy baj van, koma, ugye. Azt felelte, baj, koma, nagy baj. Azt mondja neki a bacsó, csak akkor segítek rajtad, ha megígéred, hogy nem bántod azt az embert, aki neked ezt csinálta, akkor helyreigazítom a nyájadat. Mert tudta, ki az illető, neki régi cimborája volt. Hát legalább szembeköphetem-e? Azt megteheted, de hozzá nem nyúlhatol, se kézzel, se bottal. No, jól van koma, megígérem. Egy ürüt küldök a nyájamból, ha segítek Megteszem, koma. Akkor fölöstököltek szalonnát, juhtúrót ettek, majd hazaindult a juhász. Reggel, amikor az aklot kinyitotta, a szomszéd bacsó, akivel a legelő miatt összeszólalkozott, ott ült a sóbakon. No, ő aztán jól összeköpdöste. A fejesnél a geletába már szép tiszta tej csurgott (Tóth Pál, Kövespatakpuszta, 1975.). 3. Volt olyan pásztor, aki leszúrta a botját a legelőn, az állatok ott maradtak a bot körül, ő meg elment a kocsmába mulatni. A nyájat senki se tudta elhajtani onnan (Visnyó). 4. Ha a jószág elbitangolt az erdőben, vagy szétszéledt a mezőn, a tudományos pásztor vissza tudta terelni. Úgy tudják, hogy saját nemi szőrzetéből tett avas zsírra, meggyújtotta és annak füstjére visszamentek az állatok. Ördöngös kocsis A természetfeletti erővel rendelkező kocsisról számos változatot jegyeztem le a gömöri falvakban. A legismertebb történet szerint egy háztetőn dolgozó ács megállítja, „megköti" a kocsit húzó lovakat. Azok sem előre, sem hátra egy lépést sem tudnak mozdulni. A kocsisnak azonban nagyobb a tudománya, mint az ácsnak, a varázslatot feloldja, az ács meghal, a lovak elindulnak. (Változatok: a lovakat levegőben hajtó kocsis [Gesztete], a lovakat ördögökkel pucoltató kocsis [Szilice] 1. alább). 1. „Lakodalom volt a faluban. Elől ment a menyasszonyos kocsi. Egy ház tetejét éppen akkor csinálták az ácsok. Ahogy a kocsi odaért, az egyik ács kézkivül egy szöget hajított a ló elejébe le az útra. Amikor a szög leesett, a lovak felhorkantak. És mintha csak földbe gyökerezett volna a lábuk, egy lépést se tettek előre. Prüszkölve húzták visszafelé a fejüket, ágaskodtak, hogy a rúd csaknem eltört. A kocsis ostorral próbálta a lovakat indítani, de azok csak curukkoltak. Akkor már tudta a kocsis, hogy ezt az ács csinálta. Mondta neki, hogy engedj el, komám. Az ács csak annyit szólt, ereggy. Akkor a kocsis leugrott a szekérről és háromszor csapott az ostorával a lovak felé. Aztán felvette a rudas ló lábát, kihúzott egy patkószöget és kézkivel felhajította a háztetőre, az ács meg leesett, fejre a tetőről. Egyet