Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

HIEDELEMALAKOK A TURÓC VÖLGYÉBEN

kopogást hallottam. Ha elmentem a vőmékhez, mindig olyan volt, mintha mellém jött volna. Tudatni akarta velem, hogy hol van a pénz. Elmentem aztán a putnoki halottval beszélőhöz. Amikor odaértem, hát én nem is szóltam neki, hogy minek jöttem én, csak ő mikor meglátott, azt mondta nekem, hogy no, néni, itt várja már a lánya. Azt mondja, hogy ne sirassa többet őt, sem otthon, sem a falu közt, őneki jobb most már. Azt mondja még, hogy menjen haza és a pénze, amit adott neki megőrzésre, a szobában a kályhában van, abban a kiskendőbe bekötve, amelyikben volt. Hazajöttem, bementem a szobába és ott volt a pénzem a kiskendőbe bekötve." (Lévárt). 5. A kísértet-élmények közül közlöm Horváth Lajos egykori lévárti földműves-fazekas humoros végű visszaemlékezését a kísértettel való találkozásról. „Egy decemberi éjszaka történt 1934-ben. Éjjel jártam az erdőbe, rókalesre. A bakter akkor fújta az egyet, amikor elindultam. Lehetett fél kettő, amikor a lesre kiállottam. Alig álltam egy keveset, amikor szemben velem egy völgyben idétlen hang hangzott fel, de hogy jajgatás-e, vagy mi, nem lehetett kivenni. A hang ismétlődött, de nem tudtam, hogy mi lehet az, ember-e, állat-e. Ismertem jól az erdőt, hát elibe vágtam és mentem nesztelenül az úton feléje, de a hang megszűnt. Ahogy odaértem, hát akkor meg már ott azon a tájon kiabált, ahonnan én elindultam. Visszatörettem és mikor kiértem, akkor már előttem azon az úton, amelyik a bércen vezetett, azon bőgött, vagyis inkább ordított. Rohantam-utána és az egyik helyen, ahol az út kétfelé válik, hallgatóztam, hogy melyikre tér rá. Elképzeltem magamnak, no ez kísértet vagy maga az ördög és most csalogat. Menjek-e, ne-e? De a kétfelé váló úthoz ért és ott ordibált. Vártam, melyikre tér le és elibe vágok. Hallgatózva észrevette, hogy letér jobb felé. No elibe vágok, és ha akármi is, itt van a kezembe a puskám, mind a két csöve élesre töltve. így gondolkozva kiértem a tisztásra, ahová az út bevezetett, ahova az én kísértetemnek be kellett jönnie. A hold szépen sütött és én beálltam az erdő szélébe úgy, hogy az alaknak előttem kell elmennie. Jött nagy nyögve, hörögve, idétlen hanggal, az úton lefelé a tisztás felé, ahol én álltam rá lesbe. Akkor kibukkant egy fekete alak, jött ki a tisztásra és párolgott. Nézem, hát az orra is fekete, de még farka is van, én úgy látom. Felemeltem a puskám, ráirányítottam és rákiáltottam: állj, ki vagy! Hát az egyet hördült és összeesett. Leeresztem a puskám és megyek feléje, hát egy kéményseprő fekszik előttem és már nem is tudott kiabálni, csak hörgött. Ahogy megizzadt, csak úgy füstölt a párától. A seprője meg, ahogy karikába volt hajtva és a vállán volt, úgy nézett ki, mintha a farka lett volna. Álltam felette és úgy néztem, az meg sírt, hogy ne lőjem agyon. 0 egy szegény kéményseprő legény, és nem ártott még soha egy légynek sem. Gondoltam magamba, hát ez csakugyan egy szegény ördög. Hát hogy kerülsz te ide, ebbe a nagy erdőségbe? Elindultam Dereskből Licébe az erdőn keresztül. Elsötétedtem az erdőben és nem jó útra tévedtem, járkáltam, egész éjjel kiabáltam, mert féltem a vadállatoktól. Azért füstölt hát, mert a kormos ruhája csupa víz volt az izzadságtól. Könyörüljön meg rajtam és vezessen ki az erdőből, rimánkodott nekem. No, akkor keljen fel és gyerünk, menjen előttem és én majd dirigálom az útját. Úgy ment aztán előttem, ki a Pirosalma tetőre, onnan meg a licei földek szélére, ahová már látszott a licei vasútállomás lámpája." Garabonciás diák 1. Abból lesz garabonciás diák, aki foggal születik. 2. A garabonciás diák 13 iskolát jár. Nem tud otthon, egy helyen maradni. Mindig jön-megy, vándorol. Nagy haja van, fekete kalapja, tarisznya a vállán, bocskor a lábán. Van egy könyve, abból mindent tud, amit csak akar. 3. A garabonciás diákot arról lehet megismerni, hogy földig érő fekete köpeny van rajta, a hóna alatt egy nagy fekete könyv van. Ebből a könyvből szerzi a tudományát. 4. Az égiháborút a garabonciás diák csinálja. Járja a falukat, tejet kér és kenyeret. Ha nem adnak neki, akkor megharagszik és vihart visz a falura. 5. Egyszer borzasztó nagy vihar volt a Turóc-völgyben, a dereski oldalon. Fákat csavart ki tövestől, házak tetejét szedte le, megrakott szekereket borogatott fel a mezőn, teljesen elverte a határt. Mindenki azt mondta, hogy a garabonciás diák csinálta. (Léváit, Deresk). 6. A garabonciás diáknak olyan tudománya van, hogy legyőzi a sárkányt is. (Két feljegyzés Hangonyból, ill. Putnokról: 1895 nyarán Hangony községben megjelent egy ismeretlen ember, aki mindenkinek meg tudta mondani, hogy ennyi pénz van a ládafiában. Akárhogyan is volt elzárva, ki tudta onnan venni. Garabonciás diák volt. Egy házban a gazda nem adott neki enni. Ezért úgy megigézte, hogy nem tudott helyéből megmozdulni. Majd ezt mondta: „Ott legyek, ahol aka-