Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

HIEDELEMALAKOK A TURÓC VÖLGYÉBEN

18. Luca napjától karácsonyig kell készíteni egy széket. Mindennap egy vágást kell tenni rajta. A készítője a karácsonyi misén pontban éjfélkor álljon rá, egy lyukas fakanálon át meglátja a boszorkányokat. Akkor fusson hazáig, szórjon maga után mákot. Ha a boszorkányok utolérik, széttépik. Amíg a mákot szedik, elmenekülhet. 19. A boszorkány mielőtt meghal, átadja a tudományát. A kiszemelt személyt az ágyához hívja, hogy adjon neki egy ital vizet. Akkor egy seprőt nyom a kezébe. Ha az sikerül, akkor könnyen meghal. Ellenkező esetben nagy kínokkal pusztul el. 20. A boszorkány halála után a seprőt el kell égetni. Villával kell a tűzbe dobni. Ha valaki megfogja, az boszorkány lesz. 21. Lévárton a század elején egy Zsuzsi nevű asszonyt tartottak boszorkánynak. Úgy vélték, hogy éjszakánként a seprőt a lába közé fogta és azon repült. Azt mondták, hogy Tokajba jár a boszorkányok gyűlésére. Ringó járású, sovány testű, sovány arcú, nagyfogú asszony volt. Nem barátkozott senkivel. Még a gyerekek is elszaladtak a közeléből. Ha a mezőre ment, fehér lepedőt terített a nyaka köré. Azzal szedte a harmatot. Nem engedték az újszülött közelébe, nehogy megrontsa. Akinek nehéz álma volt, úgy hitte, Zsuzsi néni ült a mellére. Egyszer a kerülő látta, hogy Szent György éjszakáján meztelenül szedte a harmatot egy nagy fehér lepedőbe. Hallotta, hogy mondogatta: „szedek is, hagyok is". Úgy halt meg, hogy nem tudta átadni senkinek a tudományát. Megfulladt a lévárti fürdőben. „Azóta nincs boszorkány a Turóc-völgyében." (H. L.) Kísértet A kísértet fogalma általánosan ismert. A túlvilággal kapcsolatban álló olyan lénynek tekintik, aki halála után valamilyen ok miatt nem tud megnyugodni és visszajár az élőkhöz. A gyermekek különösen félnek a kísértettől, gyakran ijesztik vele, és a felnőttek - főleg a nők - körében is van egyfajta szorongás a kísértetekkel kapcsolatban. Kísértetről mindenki hallott, s a pár mondatos esettől a terjedelmes történetig gazdag kísértethagyomány ismeretes, amelyből néhány példát említek. 1. A kísértet szerencsétlenség következtében meghalt ember lelkéből lesz. Nem tud megnyugodni a földben. Éjszakánként visszajár. Húsz-harminc évig is bolyong a földön, míg végre megnyugszik. 2. A kísértet leginkább az öngyilkosok lelkéből van. Keka János ácsmester fia kísértett sokáig a halála után kutya alakjában. így mondták el az esetet: „Keka János jó mesterember volt, de nagyon durván, gorombán bánt a családjával. Szép szál legény volt a fia, akinek volt egy elárvult menyecske szeretője. Emiatt az apja sokat szidta. Egy összeszólalkozás utána a legény átszaladt a szomszédba, ahol a kántortanító lakott. Lekapta a falról a vadászpuskát és a kert végében főbelőtte magát. A fiút a temető szélére temették el pap nélkül. Az öngyilkost a régebbi időben a katolikus páp nem temette el. Még ma is ott van a sír a temető szélén magában. Ez a legény, Keka Jani kísértett sokáig a faluban. Különösen Jósko Janit, a legény pajtását nem hagyta békében. Nem lehet tudni, mit akart. Akárhol volt éjszaka, egy nagy fehér kutya képében Keka Jani mindig ment utána. Ha megállt, a kutya is megállt. Ha elindult, az is elindult. így tartott ez sokáig. De aztán egyszer eltűnt a nagy fehér kutya. Nem kísértett többet Keka Jani." (Lévárt). 3. Horváth Lajos bácsi komájával történt, hogy amikor Licéből ment haza Dereskre az erdőn keresztül, ahogy elhagyta a Pirosalma tetőt, valaki megkapta a kezét és elhúzta a rendes útról. Ott bolyongott éjszaka az erdőben, pedig jól ismerte a járást, mégsem tudott a helyes útra vergődni. Csak amikor torkaszakadtából kiabált, szidta a kísértetet, akkor talált rá a helyes útra. Istenes éneket énekelve ment azután az erdő széléig, nehogy a kísértet újra eltérítse a jó útról. 4. Egy öngyilkos asszony visszajárt az édesanyjához. Azért járt vissza, hogy tudasson az édesanyjával egy fontos dolgot, amelyet halála előtt elfelejtett elintézni. A lélek végül a putnoki halottlátó asszony közvetítésével tájékoztatta az édesanyját, aki így mondta el az esetet: „A fiam, akivel együtt élek, olyan, hogy ha pénzem van, addig keresi, míg meg nem találja, akkor azután a kocsmában addig iszik, míg van belőle, haza sem jön onnét. így hát ha volt egy kis pénzem, elvittem a lányomhoz, őnála jó helyen volt. Kerestem a gombából 840 koronát, beköttem egy kiskendőbe és elvittem, és mondtam Sárikának, hogy tegye el. A temetés után aztán mondtam a vömnek, hogy valahol itt van a kiskendőbe bekötve, mert ő eltette. Kerestük aztán a pénzecskémet, de nem volt sehol. A ruhát mind kiszedtük, a zsebét megnézegettük. Mindenütt kerestük, de nem találtuk. Ahogy aztán egy este haza mentem a kis házamba, és otthon sirattam a lányom is, a pénzecskémet is, hát a sifon ajtó kinyílott és be is záródott. Azután meg