Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ ÁLLATTARTÁS HIEDELMEI ÉS GYÓGYÍTÁSI ELJÁRÁSOK A TURÓC VÖLGYÉBEN

24. A darázscsípést ecetes ruhával borogatták. 25. Hasmenéskor tölgyfakérget főztek és a főzetet üvegből öntötték a jószágba. 26. A gyulladásos tőgyet ecettel gyúrt agyagos masszával (focsokkal) kenegették, vagy szénapernyével párgolták. 27. Ha a tehén szarva letört, a törést agyagos masszával kenték be jó vastagon és vászonnal erősen lekötötték. 28. Tehénnel álmodni szerencsét, bikával álmodni veszedelmet jelent. 29. Ha tehenet vásárolnak, mielőtt az ólba vezetik, egy vödör vízzel leöntik, hogy egészséges és szapora legyen. 30. Ha a tehén nem adja le a tejet, a boszorkány megrontotta. Akkor a fejőrocskát az állat fejére kell borítani. 31. Ha elléskor kenyérsütés van a háznál, az első tejből a tüzes kemencébe kell löttyinteni. Akkor a boszorkány nem tudja a tehenet megrontani. Juh A juhászattal kapcsolatos hiedelmek, szokások és gyógyító eljárások sok vonatkozásban megegyeznek a tehéntartás hagyományaival. A legtöbb szinte pontosan azonos. A funkcióátvitel alapján ez teljesen logikus. A hasonló helyzetekre hasonló rítusokat alkalmaznak. Az eltérések elsősorban formában és nem funkcióban figyelhetők meg. (Párhuzamokhoz vö. Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása, 1965.) 1. Az első kihajtáskor csipkefagallyakon hajtották át a juhokat, hogy védve legyenek a gonosz lényektől. 2. Az akol ajtajához keresztben egy láncot tettek első kihajtáskor. 3. A virágvasárnapi szentelt barkából a vályúba tettek néhány szemet, hogy védje az akolt a villámcsapástól. 4. A Szent György-nap hajnalán szedett harmatot a hamvasról az akolban a kősóra csavarták, hogy arról nyalja le a juh. így sok gyapja lesz. 5. A tejbe bicskával vagy más szúrós tárggyal belenyúlni nem szabad, mert véres lesz a tej. 6. A rontó személyek ellen az akol bejáratához fokhagymát ástak. 7. Juhval álmodni szerencsét jelent. 8. Hasmenéses birkának mogyorófaszenet törtek össze és belekeverték az eledelébe. 9. A sebes, varas bőrt szarvaskő olajjal, kreolinos ronggyal vagy tollal kenegették. 10. A juh az első év után megkeringősödhet. Ha keringőbe esik, a pásztor a bicskájával felvágja a „fejit". A rossz hólyagot kiszedi belőle. 11. A rühöt kénesővel gyógyították. A gyapját levágták. Az állatokat hideg vízben fürdették. 12. Ha a juh körme köze begyullad, az a büdös sántaság. A juhot a hátára fektetik. A fás körmöt megfaragják és timsós zsírral bekenik. 13. Csonttörés: négy somfapálcát a törött csonthoz erősítettek. Ha nyílt seb volt, farkasalmalapu főzettél öblögették. 14. Ha egy újszülött bárányt idegen anyához tesznek, az rendszerint nem vállalja. Akkor szűk ketrecbe zárják úgy, hogy az anyajuh ne tudjon forogni. Ha így sem szokja meg, nem eteti, akkor a saját bárányának a lenyúzott bőrét kötik rá az idegen bárányra, így már az anyajuh vállalja a szoptatást. 15. A vezérürü - csengős vagy kolompos juh - a legerősebb és a legfontosabb. Megy utána a nyáj. A juhász mély árkon vagy patakon az ölében átviszi a vezérürüt, ott megrázza a csengőjét vagy a kolompját, egyet füttyent és a nyáj „eszeveszetten" töri magát a vezérürü után. 16. Régi mondás: Pulikutya nélkül, vezérürü nélkül nem juhász a juhász, csak sintér. A puli, a vezérürü meg a füttyszó a juhnyáj dirigálója. Sertés Feltűnő, hogy a sertéssel kapcsolatban - bár minden háznál tartanak - aránylag kevés a rítus szférájába tartozó cselekvés. Valószínűleg oka, hogy az állat rövid életű, különösebb védő eljárás aligha szük-