Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Van é hát kenteknél ilyen derék legény. X Nem tudom hogy vagyok ebbe nagy lármába, Csókolj meg virágom ezen gyolcs gatyába. Nem győzök költeni ily cifra nadrágra, Aki erre tekint, egy pár csók az ára, X Tudom, hogy hiába magam nem fárasztom, Mert ha azt nem kapom magam felakasztom. Látják-é már kentek miből lész a harag, Nézd mit csinál anyád talán kárászt farag. X Ki győzne már ennyi bosszúságot nyelni, Gyerünk innét pajtás haza disznót fejni. 2-IK MÓRIÓ: Sokat mondott bátyám, én*is mondok verset, Hallgassanak erre, ki hallott ily nyerset. Tudja kend, hogy fogják a csíkot minálunk. Megmondom a módját, ha nem kiabálunk. Még nagyanyám asszony élt ebbe világba, Egy rókát is fogott lépen kalitkába. (vagy: Sok rákokat fogott a darnyi patakba.) Nem fér bennem a vers, a gatyám hasgatja, Azon egytől félek, hogy azt ki ne adja. PRÓFONT MESTER: A szép mont lisztből sült puha prófontokat, Vaj s más zsírba rántott fáin kalácsokat. Én szoktam osztani mindennap azokat, Ne félj pajtás, néked majd adok nagyokat. KÁPLÁR: Hogyha beszennyezi a vitéz ruháját, Lány szokta kimosni az ingét, gatyáját. Adja hát asszonyom közinkbe a lányát, Hadd mossa ruhánkat, csókolom a száját. ÓBESTERNÉ VAGY ÓBESTER: Ha van oly lánykátok akit meguntatok, Adjátok közinkbe, kérlek, ti magatok. Elvisszük magunkkal ilyen víg korunkba Fel nem találhatunk, hanem csak mostanság, Ha eljön mivelünk dolga lész uraság. Nem lészen szüksége semmibe őnéki, Óbesterné lészen, s bársonyos a széki. SZALONNÁS: Tudjuk a szalonnát a vitéz szereti, Hajó paprikával áztat meghintheti, A jó kazinci bort reája nyelheti, Nem is tagadja azt Andris, Geci, Peti. Keresse hát kérem asszonyom a késit, Vágjon vele s hozza négy fontos metszésit, Húzza a nyársunkra, úgyis mondta a pap, Hogy itten seregünk kövér darabot kap. TOJÁSOS: Láttunk az udvaron egy gavallér kokast, Hogy hát elidézzük innen azt a nagy sast, Elhoztuk magunkkal e kisded kosárkát A tojásnak; tudván gazdasszony bőv markát. Nosza hát asszonykám, keresse tojását, Olyan áldást mondok, nem hallotta mását, De olyant keressen amelyből kappan lész, A kosaram tartom, látja kelmed hogy kész. ERSZÉNYES: Egész Musa sereg szól végre hozzátok, Férfiak! Asszonyok kérlek fogadjátok, Örüljetek velünk oskolánk díszével Azon, hogy eljutónk e napra békével. De hogy az az öröm légyen kettőztetve, Általatok úgy lész, ha erszény töltve Adatik kezemhez; s így e kis seregnek Vitézsége néktek láttatik érdemnek. KATONA: Egy Musa félszemmel nézvén neve Jankó, Kiáltja könnyű kell húszas Márjás bankó, Ha azt nem adjátok amelyet mi várunk, Úgy Gergely nap után fergeteg lész bálunk. Nóta: Jöszte Peti s. a. t. MUSA: Hogy meghallgattatok s. a. t. (Jegyzés. Ha akarod hogy Mórió ne légyen, a megx-ezett verseket el lehet hagyni, mindazáltal ezt a verset: Míg nagyanyám asszony élt ebbe világba, Sok rákokat fogott a damyi patakba s. a. t. elmondhatja nem Mórió is a Szalonnás előtt) A bemutatott tíz „Gergely-napra való vers", ahogyan azokat Ketskeméti Sámuel nevezi, a magyar népi színjátszás történetének rendkívül fontos emlékei. A népi színjátszás százötven-kétszáz éves múltjához nyújtanak dokumentumokat. Forrásul szolgálnak az „eltűnt" magyar népi színjátékok megismeréséhez. Az iskolai színjátékoktól lényegesen különböző darabok ezek. Azonban olyan popularizálódott változatoknak tekinthetők, amelyeknek az elemeit az iskolai színjátszásban találjuk meg. Ketskeméti Sámuel Sárospatakon tanult a református kollégiumban. Élményanyaga nyilvánvalóan az iskolai színjátszásban gyökerezik, azonban darabjaiban a falu paraszti környezetéhez és közösséghez alkalmazkodik. A korábbi hagyományokhoz való kapcsolódást a klasszikus nevek, mitológiai alakok, illetőleg az allegorikus szereplők mutatják. A szereplők nevei azonban a játék során csak szórványosan hangzanak el. A cselekmény, a szöveg megértésében az egyszerű közönséget nem akadályozza. A jelenetek szövege, a párbeszédek tartalma a népi közönséghez igazodik.
