Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Ketskeméti Sámuel darabjait az első magyar írott népi színjátékoknak tekinthetjük. Felvethető az a gondolat, amely szerint némelyik változat „színpadra", iskolai bemutatóra készült. Az egyik változatnak (3.) 16 szereplője van. Ennyi játékos aligha fért el egy falusi ház szobájában. De az adománykérő szöveg sem bizonyítéka annak, hogy helyszínen, házról házrajárva mutatták be a jelenetet. Az adományért a színjáték után is elmehettek azokhoz, akiknek iskolás gyermekük volt. Ketskeméti több játék leírása után megjegyzi: mondattam - s az évet megjelöli. A mondattam nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a játék bemutatását megszervezte, a szereplőket kiválasztotta, próbákat tartottak, rendezte stb. A játékok bemutatásának mindkét változata - az iskolában és a házaknál - feltételezhető. Ugyanakkor azonban az Erszényes, a Kosaras, a Szalonnás, a Tojáskérő szereplők egyértelműen a helyszíni, „azonnali" adományszerzésre utalnak. A népi színjátszás szempontjából különösen figyelemre méltó a 2. sz. játék. A kézirat szerint négy alkalommal is bemutatták: 1816-ban, 1818-ban, 1825-ben és 1826-ban: A „játszó személyek" népi alakok, köznapi személyek, tanítványok. Különösen érdekes figura Gergely, a siket öreg. Igazi vígjátéki alak. Tréfálkoznak vele, s jól szórakoznak a részeges ember szövegén. Valószínűleg nem véletlen az, hogy ennek a figurának a neve Gergely. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a protestánsok ironikus szemlélete nyilvánul meg névbeli utalással a pápára, akinek a személye egyébként egyetlen darabban sem szerepel. Ketskeméti Sámuel darabjai az ún. verbuvádó játékok csoportjába tartoznak. A jelenetek középpontjában a toborzás áll. A célt illetően iskolába való verbuválásról van szó, azonban a mintát a katonai toborzásból veszi. Sőt, több változatban a szereplők is katonai személyek (Generális, Strázsamester, Kapitány, Hadnagy, Kadét stb.). A tudomány táboráról van ugyan szó, de katonákat, regrutákat emlegetnek. A katonai verbuválással összefüggésben feltételezhető az adaptáció. A sok helyen napjainkig fennmaradt verbuváló játékok szövegében, fordulataiban feltűnő hasonlóságok figyelhetők meg. A katonai verbuválásra a 18. század közepétől bőséges példák vannak. A verbuválás színjátékszerű formái is feltételezhetők. Minden valószínűség szerint ezek előképül szolgálhattak „Gergely katonáinak" verbuválására. A különböző iskolai, városi, falusi stb. szórakoztató műfajok sorában az egyetlen alkalomhoz, a Gergely-naphoz kapcsolódó verses, énekes, párbeszédes játékok külön csoportot alkotnak. Az összefüggések és a párhuzamok megállapítása, valamint a játékok továbbélése a néphagyomány különböző alkalmain további vizsgálatot kíván. Mindettől függetlenül azonban a drámakutatás számára rendkívül jelentősek Ketskeméti Sámuel színjátékai. Az ő darabjai kiváló bizonyítékul szolgálnak a magyar (gömöri) népi színjátszás történetéhez. [JEGYZETKK. A Gergely-napi szokások történetével részletesen foglalkozott Földesi Béla kandidátusi értekezésében: Egy középkori eredetű népszokás - A Gergelyjárás - fejlődéstörténeti vizsgálata. Kézirat. 1982.; Papp József: Régi Gergely-napi játékok. Ethn, XIV. 1903. 346-357. A közlés végén zárójelben: Tomor. Abaúj-Torna m. Ez félreértésre adhat okot, úgy tűnvén, mintha a játékok tomori eredetűek lennének; Uő: Gergely nap való versek. In: Abaúj-Torna Vármegyei Közoktatásügy 1913.: 15, 19, 21. sz.; 1914.: 3, 6, 8, 11, 14. sz.; Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851. 1599.; Mikulik József A gömöri ág. h. ev. esperesség története. Pozsony, 1917. 82. sz.; Edvi Illés Pál: Miben áll a magyar nemzetiség. In: Magyar Hazai Vándor, V. 1835. 55.; Istvánffy Gyula: A Borsodmegyei palóczok. Ethn., XXII. 1911. 300-301.; Uő: Mátravidéki palóc szokások. Ethn., V. 1894. 123-124.; Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 239-240.; Sebestyén Gyula: Dunántúli gyűjtés. MNGY. VIII. Budapest, 1906. 123-134, 529-534.; Kelecsény József: Koloni népszokások. In: Magyar- és Erdélyország képekben, III. Pest, 1854. 26-28.; Lócskay József: Gergely járás. Magyar Nyelvőr, V. 1876. 189-190.; Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I. Budapest, 1977. 246-252.; Égető Melinda: Gergelyjárási ének és János-napi köszöntő a XVIII. századból. Ethn., LXXX. 1969. 568-572.; Penavin Olga: Népi kalendárium. Becse, 1988. 67-71.; A magyarországi szokásokhoz: Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Gyula, 1970. 134-136.; A Magyar Népzene Tára II. Jeles napok. Budapest, 1953.; Történeti adatok a verbuváláshoz további irodalommal Béres András: Verbuválás és egyéb tánctörténeti adatok a XVIII-XIX. századi Bihar megyéből. Ethn. XCI. 1980. 422^31.; L. még változatokra utalásokkal a verbuváló játékokról: Ujváry Zoltán: Játék és maszk, II. Debrecen, 1983. 238-251.; A Gergely-járásról szóló közlemények zömmel énekes kántáló szokásról szólnak. Néhány példában az ének dramatizált változata fordul elő. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy a gömöri (simonyi) játék csoportjához tartozó darab maradt fenn Tomorban (Abaúj-Torna m.) abban a faluban, ahol később Ketskeméti Sámuel kéziratos könyvére - Gergely-napi játékokra - bukkant Papp József. Az 179l-es keltezésű játék ebben a műfajban a legkorábbi. A sárospataki hagyományokban való eredeztetés éppen úgy valószínűsíthető, mint a Ketskeméti Sámuel darabjaival kapcsolatban. A párbeszédes játékot Deák Elek közölte a Magyar Nyelvőr 1877-es évfolyamában (408-412). A további vizsgálatokhoz és a Gergely-napi játékok változatainak teljesebbé tételéhez az alábbiakban bemutatjuk. A latin cím: Cormina peracta et producta Anno 1791. Tomorini in die Gregorii.