Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Engedelmet, s ha ezt megnyerheti hétér. (Az engedelemadás után:) Bejöhetsz, hévárnak jó szívvel tégedet. Musa! bészállíthadd gyenge seregedet. (Ekkor bemennek.) SAMU: Ugyan öcsém, PALI! gyere együtt játszunk. PALI: Nem bánom, üljünk le, osztón disznóskázzunk. ( Gubaccsal játszanak. Kis Bandi jön egy fapuskával egy oskolából.) SAMU: Pali nem látod-é a kis Bandi vállán Milyen nagy dorong van, mindjárt idejön tán. Megkérdem, mit akar vele, nosza gyerünk! Hárman majd az úton vele kutyát verünk. PALI: Éppen itt jön hozzánk. BANDI: Servus, mit csináltok? PALI: Fráter, itt a porba tán csirkét csináltok? SAMU: Játszottunk, éppen most akartunk tehozzád Futni, hogy mért hordod válladon fapuskád. Nosza, gyerünk, verjük véle a kutyákat, A sidó fiúkat, vagy a kis lánykákat. BANDI: Hó PALI! hó Samu! azt ti megtudjátok! Puskámmal a sidót, kutyát ne bántsátok. Nézd ez van rá írva: Morum? Ez azt teszi Hogy az olyan legény a szurkot megeszi, Aki lármáz, ordít ábrázatja mocskos, Vagy mint a kisírtet, a feje oly boglyos. SAMU: No! csak vidd pokolba Bandit! azt a puskát, Nem megyünk mi soha az oskolába hát, Mert ott ilyen puskát adnak a vállunkra, Azután jó sokat ütnek a farunkra, Ha ott játszódni nem szabad, se lármázni, Csak itthon maradunk inkább karikázni. BANDI: De biz öcsém! még ti játszódni se tudtok? Csak az útfeleken lármáztok futkostok. De ha mi játszani megyünk, úgy dobolunk, Mint a kis katonák vígan is danolunk. Zászlót viszünk rendbe,játszunk vagy kikapót, Bonforgót, laptóval, vagy pedig lefutót. Igaz ugyan hogy nem mindég játszadozunk, Egyébkor szép könyvek körül fáradozunk. De hisz a bornyúlul csak úgy különbözik A gyermek, ha tanul, nem pedig csürközik. Néha egy-két virgát pajkosságért kapunk, De hiszen otthon is ezzel csak úgy vagyunk. A rosszaságunkért otthon is suprálnak, Titeket is tudom gyakran reguláznak. Azomban, ki magát jól viseli nálunk, Az olyannak mindjárt vivátot kiáltunk, Rectorunk csillagot tészen a nyakába, Perecet, epret ad, majd szilvát is nyárba. Gyertek! nézzétek meg, hogy ott mit csinálunk, Úgy is mi deákok itt közel tanyázunk. PALI: No gyerünk (ismét visszavonván magát), de bizony csak megyek én el. BANDI: Gyere, ne bolondozz, nem bántanak ott, hidd-el. (Elmennek. Az oskolai dolgok. A rector bemenvén tanítványához.) TANÍTVÁNYOK: Salvere juhemus Dominum Rectorem (Az Isten éltesse R. Uramat.) RECTOR: Salvete dilecti! salvete, vivite! (Isten áldjon meg titeket is, fiaim.) (A gyermekek közt megállván körülnéz.) Fiam Josi, hát te oly igen boglyos vagy, Meg kellene nyírni a hajad igen nagy. Hát tenéked Laci! mocskos a képed, Meglődd hogy a téglaszappant így eléred. Fiam! hisz aki eszét pallérozza Az elébb testét is jól kistafírozza. Aki csinosgatni testét elmúlatja, Lelkét mintegy dudvák közt folytódni hagyja A repetitiót mindjárt elő kérem, Gondolom jó célom köztetek elérem. ( Ezzel kimé gyen.) SAMU: Bandi! mi ördög az a Radipitio? BANDI: Nem jól érted öcsém, a repetitio. A restek ezt szokták hívni hasfájásnak, Sok tetteti magát ilykor kolyikásnak. Mert fél héti leckét kémek akkor elő, Rút piszegetést kap a rosszul felelő. A jól felelőnek vívat! Ezt kiáltjuk, Majd ha foly a lecke, most mindjárt meglátjuk.