Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

És mellé lénungot az üres kasszába. Hol vagy öcsém, Gyurka? vágj a szűz markomba, Ne heveréssz itthon csak amúgy potomba, Állj be katonának az én táboromba! Mint én is beálltam még kicsiny koromba. MÓRIÓ: Koromba? én bizony nem búvok koromba, Nem vagyok tán olyan megörült goromba. Kormos az alfelem, bújj bele hát nyomba, Szedhetsz ottan epret, mert van benne gomba. KÖZKATONA: Félre torzom borzas, ha egyszer kuvasz vagy! Ostoba a fejed, mint egy nagy kerék agy! Akkor szólj, ha szólni a bika kürti hagy, Akkor is csak azt mond: hogy ottan jelen vagy. STRÁSAMESTER: Csak meg tetszik aki nem járt, Mert az mind ilyetén eszelős és kába, De aki beáll a Pallás táborába, A bölcsesség lakik annak a szájába. MÓRIÓ: Én is jártam egykor az oskola mellett, Mikor a tehenünk tarka csikót ellett, De hogy az iszodnak sokat tűrni kellett, Az oskola idő ézibe kitellett, Az a verekedő mester, az átkozott Minden nap háromszor négyszer megbotozott, Mint a két fenekű dobon úgy dobozott, Itt a kerék dombon szint úgy kolompozott. FRAJTER KÁPLÁR: Ki tanítójának nem fél a szavátul, Nem szokott az félni verő pálcájátul. Parancsolatjától féljen a Mesternek, Reményiem, hogy ekként reája nem vernek. GENERÁLIS: Én mint Generalis Pallós táborába, Elsőséget értem már az oskolába, De mint hogy magamat mindég jól viseltem, Minden ember előtt kedvességet leltem. Mely szép az a gyermek aki még csak játszik, És már is nagy lelke belőle kilátszik. Aki idejére nézve csak nem mai, Már csillognak benne a virtus szikrái. Ezt minden kívánja látni és ha látja, Dicséri s becsüli, boldognak kiáltja. Ellenben pediglen azt aki nem tanul, S mint a barom csak úgy nő fel oktalanul, Senki sem becsüli, minden töknek mondja, Mindennek csúfja lész, mint világ bolondja. Még apja s anyja se nézi kedves szemmel, így fizetnek néki érdemet érdemmel. Aki tehát akar kedvességet nyerni, Tanulni kell annak, nem pedig heverni. KADÉT: Ne játszadozz gyermek' ez a gyönyörűség Elrepül, s helyébejön bú, s keserűség. De, ha arany időd olvasással töltöd, Hasznosabb dologra napodat nem költöd. Mert az ész, s tudomány egy olyatén vagyon, Mely a halálnak is birtokán kinn vagyon. VITÉZ: Görcsös a tövénél a tudomány fája, De bezzeg édes ám a gallyán az almája, De hát a gallyakról almát akarsz enni, Még a görcsökön is keresztül kell menni. Nóta 1. Jertek Peti, Palkó Pallás táborába, Mely kvártilyoz a szép Pindus oldalába, Ne féljetek, nem kell itt törököt vágni. Nem fogtok penészes prófontokat rágni. 2. Jertek, erre vagyon a bölcsesség útja! Itt foly, itt cserjedez a tudomány kútja. Itt vágynak almái a gyönyörűségnek, Menyekért leikeink kívánsági égnek. 3. Szülék! Kedves szülék! szép fiaitokat, Ez útra hozzátok és leányitokat, Hogy gyönyörüségtele legyen bennük végre És együtt menjetek vélek a kék égre. ADJUTÁN: Hogy meghallgattatok, köszönjük szívesen, Kívánjuk az Isten áldással szeressen. Minden bút s bánatot tőletek elvessen, És végre magához a mennybe vitessen. (Elsőbb Simoniban mondattam 1816. iter. Ree id 10. Márry 1826.) 2. Játszó személyek: 1. Rector, 2. Gergely siket öreg, 3. Bandi tanuló, 4. Samu, még oskolába nem járó gyermek, 5. Pali, még oskolába nem járó gyermek, Gergely fia, 6. Custos, 7. Tanítványok: Jósi, Pali, Pista, Miska, János. 8. Kengyelfutó (lté. Récit 10. Martij 1826. Elsőbb Simoniban mondattam 1816.) KENGYELFUTÓ (bemenvén a házba): Kimozdult e tájra ilyen nemes célból, Áldás és békesség ez érdemes háznak! Hogy a nagy tél miatt megritkult truppjait Látván jó idejét a toborozásnak Helyre hozza, széjjel küldte verbungjait, A Musák serege a téli kvártélyból Hogy hát bejöhessen, alázatosan kér