Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
EGY JÁTÉKOS (a kör közepére áll, elbúcsúzik): Én is jártam egykor az oskola mellett, Mikor a tehenünk tarka csikót ellett. De hogy az „iszodnak" sokat tűrni kellett, Az iskola idő izibe kitellett. 0 mily boldog voltam, készebb voltam ríni, Készebb a ludakat mezőre kísérni, Készebb az ekével egynap földet nyírni, Mint az iskolába egy sort is írni. Az a verekedő kusztosz, az átkozott (fenyegeti a káplárt) Mindennap háromszor, négyszer megbotozott, Mint a kétfenekű dobon, úgy dobozott, A faromon a bot csak úgy kolompozott. A 84 éves idős palóc ember emlékezetében fennmaradt töredékes szöveg nyomán is minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bánhorváti játék a gömöri Simonyiban bemutatott változatokhoz kapcsolódik. Egy-egy részlet szinte szóról szóra megegyezik (1. pl. az 1., 6., 7. változatot). A bánhorváti töredék azonban részletesebb összevetésre nem nyújt lehetőséget. De nem is ez a lényeges, hanem annak a megállapítása, hogy a Gergely-napi játékok Gömörben és a kapcsolódó területeken széles körben ismeretesek voltak. Az iskolai alapszöveg folklorizálódott s századunkig nyomot hagyott a néphagyományban. Amint említettük, a Gergely-járás kántáló változata, illetőleg az ének dramatizált jellegű elmondása külön kategóriába tartozik. Különálló csoportot alkotnak a színjáték-változatok is. Ezeket az előzővel csak az alkalom időpont) kapcsolja össze. A színjátékok cél szerint úgyszintén az iskolába hívogatást és az adományszerzést szolgálták. Az előzőnél azonban magasabb szinten. Az iskolai színjátékok vonulatához tartoznak, csakhogy az előzőeknek a közönsége, a bemutatása, helye és alkalma lényegesen különbözik a Gergely-napi játékok falusi, paraszti közönségétől, helyszínétől és szereplőitől. A Gergelynapi színjátékokat a tanítók kísérletének tekinthetjük az iskolai színjáték populárissá tételére, a falusi színjátszás megteremtésére. Ketskeméti Sámuel 10 játékában a klasszikus figurák mellett megjelennek a népi alakok. A „deákos" kifejezések és latin szavak csökkenése, elmaradása jól mutatja az átmenetet a népi szemlélet és szöveghasználat irányába. A folklorizálódás lehetőségére jó példa a bánhorváti játék. Amikorra azonban a néphagyomány részévé válhatott volna, megszűnt az az igény, amely a Gergely-járást létrehozta, s így a kántálás és a színjáték is elveszítette funkcióját, háttérbe szorult, redukálódott, majd teljesen eltűnt. Bizonyos fordulatok, szövegrészletek a lakodalmi verbuváló játékokban napjainkig megőrződtek. Ketskeméti Sámuel kéziratban fennmaradt Gergely-napi játékaival kapcsolatban említettük Papp József tomori ev. ref. lelkész másolatait és közléseit. Az anyagot 1902-ben és 1903-ban megküldte az Ethnographia szerkesztőjének, Sebestyén Gyulának. A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárába került (Fol. Hung. 1213.). Címe: Régi Gergely-napi játékok. Az alábbiakban mind a tíz játékot bemutatjuk. A nyilvánvaló helyesírási tévedéseket nem követjük, sem a régi írásmódot, betűkapcsolatokat (tz, ts, edgy stb.). Ezeknek a játék jellegében semmilyen szerepük nincs. Ellenben a nyelvjárási szavak, kifejezések megmaradtak, hiszen azok a darab hangulatát jól kifejezik. A kéziratos leírásban gyakran összemosódik a szereplők szövege a rendezői utasítással, illetőleg olykor a dialógusok nem válnak el világosan egymástól. Mindezeket korrigáltuk, s a játékokat a megfelelő dramaturgiai formában adjuk közre. 1. Játszó személyek: 1, Óbester, 2. Mórió, 3. Kapitány, 4. Káplár, 5. Közkatona, 6. Strásamester, 7. Frajter káplár, 8. Generalis, 9. Kadét, 10. Adjután, 11. Vitéz BEKÖSZÖNŐ: Jó napot uraim! meg ne ijedjetek. Egy kompánia jő, semmit ne féljetek. Legényt és lénungot neki készítsetek, Hogy ekképpen tőlök megmenekedjetek. ÓBESTER: Minden szép rendivel jöjjön egymás után, Bejövén pediglen szóljon a kapitán, Azután a többi, s végre az adjután Búcsúzzon, ballagjon ki-ki maga útján. MÓRIÓ: Az adjután bizony, mert én ki se mének, Míg az erszényembe pénzt nem billentenek. Különben a bikák malacot ellenek, A vasat hegyezni fabalták kellenek. KAPITÁNY: Hallgass te sepredék, emberek uccuja! Még itten másnak is van szólni valója. Legyetek uraim! beszédink hallója, Míg ki-ki elmondja, ami a szóllója. KÁPLÁR: Én, mint Verbung káplár Pallás táborába, Úgy jöttem az urak érdemes házába, Hogy katonát kérjek a kompániába,
