Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
alig mutatható ki. A szokás gyakorlására a közösségben nyilvánvalóan igény sem nyilvánult meg. Ahol a Gergely-járás eredeti funkciójának megszűnése után is fennmaradt, a gyermekek adománygyűjtő szokásává redukálódott. A kántáló szöveg elmondása vagy eléneklése produkció ugyan, de önmagában még nem színjáték. A példák körében az „egyszerű" változat, az egyszemélyes vagy többszemélyes közös szövegmondás, éneklés fordul elő. A dialógusos változatokra kevesebb a példa. A szöveg színjátékszerű bemutatása nagyobb előkészületet, megelőző próbákat, s némi rendezést igényel. Továbbá: az alapszöveget dialogizálni csak betoldásokkal lehet. Ez átírást, szerkesztést jelent. Az ilyen változatok átmenetet alkotnak a színjáték irányába. Ide vonatkozóan a Dunántúlról és a palóc területekről nincsenek példák. Ez utóbbiak századunk elején az idős emberek még emlékeztek az egykori színjátékszerű Gergely-járásra. Az egyik változat szerint megjelenítették Gergely pápát, püspökeit és Gergely katonáit. Másik változatban azonban szó sincs ezekről és a szövege is teljesen eltérő. Ezt Istvánffy Gyula gyűjtése (1911) nyomán bemutatjuk. A játék Bánhorvátiban volt ismeretes. A falu szomszédos a gömöri területtel, s közelében van Simonyi, ahol Ketskeméti Sámuel színjátékai a 19. század elején bemutatásra kerültek. A bánhorváti játék szövegének a Gergely-járás kántáló énekével semmilyen összefüggése nincs. A hagyományhoz csak a Gergely napja kapcsolja. Lényegében önálló színjátéknak tekinthetjük, mégpedig ún. verbuválónak vagy toborzónak. Szereplői: kapitány, 3-4 káplár, fullajtár, nyársas és kosaras valamint 20-25 fő katona („a sereg"). A házba a fullajtár megy be elsőként, kvártélyt csinál a seregnek (ő a bekérető, az engedélykérő). A bevonuló katonák körbe állnak; a kapitány előlép. (A nehezen érthető nyelvjárási szöveget módosítottuk; a szereplők nevét a szövegük elé kiemeltük.) KAPITÁNY Én mint a seregnek kvárta kapitánya Csakhogy a királyunk szememre ne hányja, Szállok egyet-kettőt, mert kötelességem, Bár kötelesség lesz is fő nyereségem. A pallos tábora nagyon megkevesült, Mert akik itt vótak, jól és felhevesült Erővel küzködtek, haza bocsátottuk, Babér koszorúval jól megjutalmaztuk. Ha vagyon a házba katonának való, Aggyák be közinkbe, készen várja a ló. Mundérra, lénunkra valót is elveszünk, Mert ha küzdünk, akkor jól iszunk, jól eszünk. Mindjárt itt teremjen az én két káplárom, Mert hogy szemem előtt nincs, van már nagy károm. És ha regrutám akad kettő-három, Én a magas trázsát köröttük nem járom. I. KÁPLÁR (a körből a kapitány felé lép): Főkapitány uram, immár jelen vagyok, Bár kötelességem rajta igen nagyok. Parancsoljon azért, cselekszem ha lehet, Majd én megmutatom, egy káplár mit tehet. II. KÁPLÁR (a kapitány elé ugrik): Főkapitány uram, itt van a kő-kötel, Kötözzünk regrutát, vigyünk magunkkal el, Majd megtanítjuk ott fegyverforgatásra, Lehet még közember köztünk aratásra. NYÁRSAS (kezében hosszú hegyes vasnyárs, a gerendába üti): Üres az én nyársam, nézze csak gazduram, Hogyne neheztelne főkapitány uram, Szükség egy porció, hogy minden huszárnak, Jusson egy porció, kettő a káplárnak. (A házigazda egy darab szalonnát húz a nyársra) KOSARAS (karján kosarat tartva előlép): Tügyön lakom uram, ha meg kell vallani, Kendektől akarnék tojást vásárlani, Mostan a faluban nagyon megszerettem, Egy pár tyúk tojásért egy garast fizettem. De minthogy kendüknek kárát nem kívánom, Ám legyen nyolcával két garas, nem bánom. (A háziasszony 2-3 tojást tesz a kosárba) VERBUVÁLOK (egy-két gyermek a „seregből" előlép és verbuvál): Gyere pajtás, gyere, állj be katonának, Jól van nálunk dolga az új regrutának, Mert aki itt magát vitézül viseli, Generálunk őtet tisztségre emeli. Gyere pajtás, gyere, csapj fel a markomba, Hadd írjam a neved e szép lajstromba, Ezen szép ragyogó aranyos pennával, És ezen ragyogó rózsaszín tintával. (A tintát, lúdtollat „levelet" tartó játékos imitálja a lajstromba vételt)
