Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

5. Jöjj el 's légy katona, adj mi nékünk kezet, Nem bánjuk ha holnap ismét vissza veszed, Ha borunkból iszol, pogácsánkat eszed, Azért még katona nem lészen a neved. 6. A, b, c, d, e, f a' mi ellenségünk, Sületlen pogácsa a' mi eleségünk, Kis diákok vagyunk, nincsen feleségünk, Könyv, papiros, ténta a' mi mesterségünk. 7. Szállásod ha tetszik minden helyen lészen, De legbizonyosabb szülőidnél lészen, Csak mustrára jársz föl: ha az végbe mégyen, Az ebéd 's vacsora már otthon vár készen. 8. Montért akármiilyent akarsz, olyant hozhatsz, Akár minden héten mást mást tsináltathatsz. Ha egyéb nincs, egy szűrt nyakadba akaszthatsz; Nyáron (ha úgy tetszik) mezítláb is járhatsz. 9. Ha kedvelitek hát Szülék, az életet, Ha van magzattokhoz bennetek szeretet; Mivel megérték már a' szép kikeletet: Bocsássátok hát el velünk gyermekieket: 10. Hogyha nem adhattok mi nékünk diákot, Üresen talál csak el nem bocsáttatok; Elveszünk örömest penészes petákot, Mellyért áldást mondunk minnyájan reátok Az ének első ismert változata egy 1696-ban megjelent énekeskönyvben fordul elő. A néphagyományból lejegyzett variánsok lényegében ennek a továbbélését mutatják. Ez az ének vagy ehhez hasonló korábban is ismeretes lehetett. Fentebb említettük azt a Gömör megyei adatot, amely szerint már 1670-ben az iskolás gyermekek a tanítójuk részére Gergely napján kántálással adományt gyűjtöttek. Az 1696-ban Lőcsén megjelent könyvben a már korábbi kántáló éneket jelentethette meg a szerkesztőfordító Ács Mihály. Földesi nyomán betűhíven: Szent Gergely Doctornak, híres Tanítónak az ő napján; régi szokás szerint, mennyünk Isten szerint Oskolában. Láma a' Madarak is hogy szaporodgyanak, majd megjönnek a' szép kikeletkor, sok szép ének szóval zöngedeznek. Mert illetén helyben, mint gyümölcsös kertben az Fiatal; nevelkednek iffiak gyermekek jó fiak Isten által. Illy helyben Királyok, Úr Fiak, Tsászárok, tanítattnak, a' szegény árvák is el-hagyott Fiak is oktattatnak, Nem jó tudatlanul föl-nyölni parasztul ez világban, mert így emberségre, nem mehetni tisztre, ez országban. Jertek-el mi velünk, mert értetek jöttünk, jó Gyermekek, mennyünk Oskolában, Istennek házában, tanúságra. Szüléknek örömi, mint drága szép gyöngyök, ti Gyermekek; Christus int titeket, s' mind szüleiteket, fölküldgyenek. Christus Urunk régen, itt ez földön lévén, gyermek korban, szerété rendünket, ülvén Doctorok, közt a' Templomban. Hogy-ha nem adhatok, minékünk deákot hazatokból; Papyrosra valót adgyatok adományt javatokbúi. Hogy Isten áldása, és szent áldomása, hazatokon; Maradgyon mind végig, világ végezetig, jószagtokon. Szerelmes ötseink, kik lesztek társaink, jertek el mar, jó Mestertünk vagyon, kit Isten meg algyon, ki minket var. Isten mar hozzatok; kik most el nem jöttök, Oskolában, de még az utan is, oda köll jönnötök, a' szent helyre, Amen. A Gergely-járás csoport- vagy másképpen rétegszokás. Iskolás gyermekek körébe tartozott. Fontos hangsúlyozni, hogy a szokást nem a közösségi hagyomány őrizte. A Gergely-járás a tanító (kántor) igénye szerint történt, talán azt is mondhatnánk, kötelezően, utasításra mentek a kijelölt gyermekek házról házra. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a szokásban nem vett részt az összes iskolás gyermek, csak az a néhány, akit erre a feladatra a tanító kiválasztott. Közösségi jelleg tehát a Gergely-járásban