Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Mind a katolikus, mind a protestáns iskolai színjátszás történetében teljesen külön helyet foglalnak el azok a játékok, melyeket népi környezetben mutattak be, amelyeknek a közönsége nem maguk a diákok, tanáraik és polgári értelmiségi emberek voltak, hanem a legegyszerűbb falusi környezetben élő földműves, iparos emberek. Ketskeméti Sámuel tíz darabjának éppen az adja a jelentőségét, hogy azokat egy kisded falu lakosai előtt játszották. Az eredeti szöveg nem maradt ránk. Ketskeméti Sámuel kézirata Papp József tomori lelkész kezéhez került, aki a játékokat nem ismerte. Két változat az Ethnographiaban (1903), a többi az Abaúj-Torna Vármegyei Közoktatásügy című kiadványban (1913, 1914) jelent meg. A kézirat szerzőjének minden kétséget kizáróan Ketskeméti Sámuelt tekinti, bár nem zárja ki a másolat lehetőségét sem régebbi auktorok műveiből, illetőleg a diákkori iskolai színjátszás emlékeinek felelevenítését és azok nyomán való szerkesztést. Figyelemre méltó Papp Józsefnek az a megjegyzése, amely szerint a nem népi eredetű játékoknak a falusi közösségekben való bemutatását minden bizonnyal megkönnyítette az, hogy népi, paraszti színjátékok is ismeretesek voltak. Nyilvánvalóan csak így képzelhető el az iskolás gyermekekkel a játékok megszervezése, betanítása és a népi környezetben való bemutatása. A játékok Gergely-naphoz való kapcsolódása a szövegekből egyértelműen megállapítható. A cél kettős volt: a) a gyermekek iskolába való invitálása és b) adománygyűjtés. Az elsőhöz Erdélyi János ad pontos definíciót: „Szokás falukon Gergely napján, katonává öltöztetni fel az iskolás gyermekeket, mikor zászlóval, kardosán, szalagos süvegekben a falut bejárják, éneket s verseket mondva iskolába hívogatnak, mintegy toboroznak." Az adománygyűjtéssel kiegészítve a meghatározás teljes. A Ketskeméti játékaiból az adománygyűjtés célja egyértelműen megállapítható. Némely változatban a Szalonnás, a Tojásos és Erszényes nevü szereplők az adományt kérők és gyűjtők. A Gergely-napi adománygyűjtés emlékére a közelmúltban gömöri gyűjtőutaim során még rábukkantam. Egy 1881-ben született adatközlőm elmondása szerint gyermekkorában a tanító részére természetbeni adományt gyűjtöttek. Házról házra járva a következő versikét énekelték: Jó mesterünk vagyon, Adjanak, adjanak, Kis Isten megáldjon Mit az Isten adott, Boldogsággal. Jószándékkal. Az adománykérés hasonló formái más kántáló szokásban is előfordulnak. A Gergely-napi adománykérés szövegében a szalonnás nyárs szerepel, hasonlóképpen a farsangi kántálásban is, amint megtaláljuk a tojásszedő kosarast és a pénzszerző erszényest is. Az adományokkal a tanítók fizetségét egészítették ki. Történeti adatok tanúskodnak arról, hogy az adománygyűjtés az elöljárók, az egyházi vezetés jóváhagyásával történt. Egy 1670-ből való feljegyzés szerint a tanítók részére Balázs napján, Gergely napján, böjtben, lakodalomban és más ünnepek alkalmával az iskolások kántálással adományt gyűjtöttek. Az adomány egyharmad része a tanulókat illette meg (Mikulik). Egyértelműen az adománygyűjtésre mutat egy 1837-ből való adat (Tudományos Gyűjtemény, XII. k. 16. p.): „A' falusi iskolás gyermekek innepeik a' Gergely és Bálás napok, mellyeken a' férfi tanulók díszesen felöltözve, felpántlikázott kalapokkal járják a' házakat, elzengvén mindenütt éneküket. Az ének végeztével diák alamizsnát kérnek, melly végett van velők kosár és szalonnának 's kolbásznak nyárs, melyet megdugdosva föltartanak. Meglévén a' házalás, térnek iskolájukba, hol reájok vendégség vár, és szünetkezés a' tanulástól." Hasonlóképpen az alamizsnagyüjtésről olvashatunk Edvi Illés Pál közlésében: 1. Az Úr minden jókkal e' házat szeresse. A' benne lakókat sokáig éltesse, Elteket mind végig szerencse kövesse, Holtok után az úr magához vehesse. 2. Én e' házhoz követ nem egyébért vagyok, Mint hogy seregünket minap a' hadnagyok Megszámlálván látták, hogy hijányi nagyok: Azért katonákat verbuválni hagyok. 3. Egy hete múlt éppen, hogy mustránk kezdődött, Melly is szerencsésen az nap végződött, Ott sok féle dolog elővetődött, Diák-verbungra is passzus engedődött. 4. E' passzussal azért mostan elindultunk, Levelünk mutatja mi az akaratunk. Az, hogy diákot mi most verbuváljunk, Kiket seregünkhöz így hívunk 's kiáltunk:
