Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

egy műveletet tehet rajta. A készítőnek arra kellett törekedni, hogy a szék időre elkészüljön, mert egyébként nem bír varázserővel. Karácsony éj­szakáján a szék készítője megláthatja a boszor­kányt, illetőleg a boszorkányokat. A katolikus falvakban többnyire az éjféli misére vitték be a széket. Deresken az illető a templom előtt ült a széken és amikor jöttek ki az emberek a temp­lomból, akkor meglátta a boszorkányokat. De nyomban futásnak eredt, mert a boszorkányok üldözőbe vették. Mákot szórt maga mögé. Nem érték utol a boszorkányok, mert a mákszemeket fel kellett szedni. Ha utolérik, széttépik. Más változat szerint a Luca-székkel a készítője éjfél­kor a keresztútra ment. Maga köré szentelt krétá­val (reformátusoknál csipkefa ággal) kört vont. A boszorkányok megjelentek, de nem tudtak a kö­rön belülre jutni. így az ember védve volt. Addig ott kellett maradnia, amíg a kakas megszólalt. Akkor a boszorkányok eltűntek. A Gömörben élő Tompa Mihály is hallhatott ilyen boszorkánynéző történeteket. Ezt mutatja a Keresztútról című költeménye. Lelkészként elítéli a boszorkányhie­delmet: „Mert hisz nincs boszorkány, az csak mende-monda: Hogy megnyom álmodban s tehe­ned megrontja. " A versbeli Péter gazda abban reménykedett, hogy a boszorkányok pénzt adnak neki. „Kezébe fogván a mogyorófa-botot: Jó nap­szállat után azzal kiballagott... A keresztútra állt, s mint Jánosnak mondta, Körül-kanyarított bot­jával a porba. " A pénzt adó boszorkányok he­lyett azonban egy száguldó szekér érkezett, amelynek a kerekei majdcsaknem halálra gázol­ták Péter gazdát. Karácsony Köszöntők, kántálok Karácsony viliáján és karácsony első napján gyermekek, régebben - a két világháború közötti évek­ben - legények is, házról házra jártak karácsonyt köszönteni. Böjt estéjén az ablak alatt énekeltek, első nap früstök időben a házban mondták el a köszöntőt. A gyermekeknek pénzt, kalácsot, diót adtak, a felnőtteket itallal, kaláccsal kínálták. Néhol, mint pl. Barkán az 1940-es évekig az iskolás gyermekekkel a tanító is járt házról házra. Az ajtó előtt megálltak és énekeltek. A gazda vagy a gazdaasszony az ének után kiment hozzájuk és kőtt kalácsot osztott szét. A szokás általánosnak tekinthető. Köszöntők, kántálok: Ma született a mi Urunk, Jézus Krisztus megváltásunk. Nem született palotába, Csak egy rongyos istállóba. Eridj-eridj, nézd meg jobban, Ki fekszik ott a jászolba? Jézus Krisztus Isten fia, Ki született váltságunkra, 0 fekszik ott a jászolba. Több karácsony bőtjét érjenek meg erőben, egészségben, szívünkből kívánjuk. (Sajórecske; Változatok: Szentkirály, Kövecses, Abafala, Hét) Pászorok keljünk fel, Hamar induljunk el. Siessünk, ne késsünk, Mi Urunknak tiszteletet tehessünk. Mit vigyünk hát néki, Egy aranyat néki. Ezüstöt, gyémántot Ilyen szegény pásztoroktól elég most. Eredjetek, nézzétek meg, ki fekszik ott a já­szolban. A kis Jézus Isten fia, ő fekszik ott a já­szolban. Dicsérettel az Úr Jézus, segíts meg min­ket, könyörögj érettünk. Boldog karácsonyi ünne­peket kívánunk. Méltók legyünk az Úr Jézus szent nevére. (Hét) Én kis morzsa, gyenge rózsa, Nem jártam még iskolába. Mégis tudok egy kis verset, A Jézuska megszületett, Ha nem született volna, Mindnyájan meghaltunk volna. (Mikolcsány, Páskaháza) Eljött a szép karácsony Aranyos kis szánon. Hozott diót, mogyorót,

Next

/
Thumbnails
Contents