Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN

Szánom-bánom szegényt, ki ne szánná tehát, Mikor haragjában majd ki tépi haját. De ha adnak neki, majd rá is huzatom, Mert hogy ha nem húzza, mind sorra nyúzatom, Sámfára, kaptára bőrüket húzatom. Amikor a vőlegény násznépe megvacsorázott, az első beülés befejeződött. Akkorra csengettyüszóval megérkeztek a hőrészesek, a menyasszonyos ház vendégei. A menyasszony testvérei, násznagy, vőfély, nyoszolyólányok, közeli rokonok. Bort, pálinkát, kalácsot vittek magukkal. A hőrészesek régen a lakodalom másnapján jelentek meg. Az 1960-as évektől a lakodalom estéjén, valamivel éjfél előtt érkeznek. A vőlegény vendégei helyet adnak a jövevényeknek. Másik szobában tartózkodnak, vagy a sátorban táncolnak. A férfiak külön helyiségben - az ivószobában - isznak, dalolnak és kedvük szerint mennek táncolni. A hőrészeseket betessékelték a második üléshez. Feltálalják nekik is a lakodalmi vacsorát. Az ételkínálásnál azonban a vőfély nem versel. Az idő sürget, éjfélkor a menyasszonytánc következik. Ez a menyasszony-beköszöntéssel kezdődik. A menyasszonyt külön helyiségben átöltöztetik menyecskeruhába, fejét kendővel kötik be. A menyasszony a koszorúját és a fátylát gondosan elzárja, emlékül elteszi. Ifjú asszonyként vezetik a násznép elé. A vőfély fokosával megkopogtatja a gerendát, csendet kér és a menyecskét beköszönd: Változóan derült a mai nap reánk, Ki tudja az égből mi férkőzött hozzánk. A mi menyasszonyunk szűzi koszorúját Fejéről az éjjel végképp elrabolták. Elrabolta a sors változandó keze, E díszes fejkendőt tűzte fel helyette. Ezen új kendőben mutatom be őtet, Mint szerető rokon szeressétek őtet. Szaporodott vele rokonságunk száma, Minden szerető szív örömmel fogadja. Ürítjük ki érte az örömpoharat, Zengjen ajkainkról ezen jó kívánat. Boldogság környezze az ifjú párokat, Kívánom éltökben ne érje búbánat. Elsőben is tehát az örömpoharat Én ürítem ki a menyasszonyunkkal. Átkarolva vele a táncot megkezdem, Te meg prímás húzzad, melyik tetszik neked. A vőfély a menyecskével koccint és elkiáltja magát: Enyém a menyasszonyi Egyet-kettőt fordul vele és ismét kiált: Kié a menyasszonyi Ekkor a vendégek sorban követik egymást. A menyasszonytáncra szánt pénzt tányérba vagy szakajtóba dobják. Amikor már újabb jelentkező nincs, a vőlegény fordul vele a másik szobába. De a legények elállják az útjukat, körülkötik őket és csak akkor engedik el, mikor a vőlegény borravalót fizet. A vendégek tovább mulatnak, az ifjak táncolnak egészen hajnalig. Akkor örömtüzet gyújtanak az udvaron, többnyire azonban az utcán. Az örömtüzet egymás után átugorják. Ezt követően a férfiak - legények - hajnalozni mennek. Kosarat és nyársat visznek magukkal. Azokat a vendégeket keresik fel, akik korábban otthagyták a lakodalmat. Felköltik őket, tojást, szalonnát kérnek. A tojást a kosárba rakják, a szalonnát nyársra húzzák. Az így összegyűjtött naturáliákkal visszamennek a lakodalmas házhoz. Megsüttetik a tojást és a szalonnát, amiből rántottás lakomát csapnak. Délre azután minden elcsendesedik, az utolsó vendég is hazatér. * A házasságkötés és a lakodalom régi és újabb szokáskörében számos változás figyelhető meg. Említettem, hogy a régi fogalmába a második világháború előtti időszakot tekintjük. Ez természetesen nem éles határvonal, nyújtható az 1960-as évekig. Az utóbbi 30-40 év hozott jelentősebb változást. Az utóbbi