Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN
évtizedekben egyre egyszerűbbé váltak a párválasztással járó formák. A régi ismerkedési alkalmak megszűntek, fokozatosan elmaradt a háztűznéző, a leánykérő. Az ifjak szabadabban járnak együtt. Házassági szándékukat gyakran csak egyszerűen közlik a szüleikkel, példa van arra is, hogy szülői beleegyezés nélkül összeházasodnak. A jegyesség időtartama leszűkült, olykor szinte átmenet nélkül megtartják az esküvőt. A saját falun belüli párválasztás régi - majd csaknem kötelező - rendje megszűnt. A vagyon miatti összeházasodás igénye a földművesek termelőszövetkezetbe való kényszerítése után érdektelenné vált. A téesz-felbomlás pedig nem talált fiatal parasztréteget. A férfiak városokban, a falutól távolabbi helységben való mjinkavállalása a párválasztást nagymértékben befolyásolta. Amint mondják „a mai motoros világban a legény messziről is házasodik." A háznál való lakodalom is egyre ritkább. Étteremben, művelődési házban vagy más középületben rendezik meg előre megrendelt ételekkel, italokkal a lakodalmat. Ez az étrendet is teljesen átalakította, voltaképpen leszűkítette az éttermi kínálatra. A hagyományos cigányzene kiszorulóban van, az ifjak a „modernebb" muzsikát igénylik. A népdalok eltűnőben vannak, a nótázás is háttérbe szorult. Tanulságos lenne a változásokat mozzanatról mozzanatra megvizsgálni. A falu társadalmi átalakulásának, szemléletbeli változásának is kitűnő rajzát kapnánk. Ehhez a fenti, az 1970-es években gyűjtött anyag összehasonlítási alapul szolgálhat. Az alsószuhai református lakosság házassági, lakodalmi szokásaihoz fontos összehasonlító anyagot nyújt két Turóc-völgyi katolikus falu házassági, lakodalmi szokásait bemutató fejezet is. Az eltérések, különbözőségek a nemesi és nem nemesi, a református és a katolikus közösségek hagyományában jól megfigyelhetők.