Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN
Az örömszülők boldogan fogadják az új párt. A vendégek asztalhoz ülnek. Lakoma következik. Ez voltaképpen a templomi esküvő utáni ebéd a menyasszony búcsúztatása előtt. A menyasszony vőfélye verset mondva jelenti be az ételeket. Leveshez: Nem hoztam én egyebet, Itt a leves, egyetek. Főtt húshoz: Ez is benne főtt ám a jó leveskébe, Tessék, jó uraim, kóstolják meg szépen. Szívesen adja gazdám, gazdaasszonyom, Ha el nem fogyasztják, engem szidnak, tudom. Töltött káposztához: Tudjátok-e, hol van a kótai puszta, Ahol nagyapátok a gatyát kimosta. Egyetek hát ebből, ha úgy nem jártok, Mint a kótai pusztán hajdan nagyapátok, Mert ha a mosásra kerül a gatyátok, A zsíros káposzta akkor tesz rátok. Pecsenyéhez: Pecsenyét is hoztam, mégpedig többfélét, Köszörülje ki-ki meg a kése élét, De el ne törjék ám a tányér szélét. Húzza meg kend, bátyó, rekedt hegedűjét, Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének, Mert az vidámságot szerez az elmének, A mi ősapáink mért voltak oly vének, Azért, mert borral meg pecsenyével éltek. Borhoz: Nincs az italok közt a jó bornak párja, A házigazda ezt háromszor kapálta. A karót beverte és megpermetezte, És ahányszor kellett, annyiszor tördelte. Késő szüretelt és igen jól megérett, Azért lett a mustja ilyen piros édes. Az örömszülők házától a menyasszonyt a völegényes házba viszik, a nagy lakodalomba. A menyaszszonyt a szülői háztól a vőfély búcsúztatja: Elsőben is hozzád nyújtom én szavamat Kedves édesapám elbúcsúzásomat. Ezerszer köszönöm a te jóságodat, Hogy felneveltél engem, leányodat. Kedves jó testvérem, állj mostan élőmbe, Mert szomorú könnyek áradnak szemembe. El kell válnunk, itt hagylak titeket, Sok boldogságot kívánok teneked. Kedves édesanyám, hozzád fordulok már, Mert tudom, szíved is szívemtől búcsút vár. Másnak adott hitem tőled mindjárt elzár, Kívánom éltedben ne érjen semmi kár. Édesanyám voltál, engemet szerettél, Jóra tanítottál, a rossztól intettél, Mint anya lányával velem cselekedtél, Most pedig engemet szárnyra eresztettél. Kedves lánybarátim, rokonok szomszédok, Akik most miattam annyit fáradoztok, Szívemből köszönöm azt a sok jóságot, Szálljon az Úristen áldása reátok. A menyasszony-búcsúztató elhangzása után a násznép a völegényes házhoz indul. (Ha a menyaszszonyt más faluba vitték férjhez, régen szekérrel, kocsival mentek. Egy vénasszony hamus fazekat vág a kerékhez. A faluból kivezető úton a legények kötelet húztak keresztbe. Elzárták az utat. A menyasszony elengedéséért pénzt kértek. A vőfély Fizetett, a lakodalmas nép továbbmehetett.) A völegényes háznál az ifjú párt a vőfély ugyanazzal a verssel köszönti be, mint a menyasszonyos háznál. A szülők mézes pálinkával fogadják őket. A menyasszony illendően köszönti a vőlegénye (férje) szüleit. A vőfély betessékeli a vendégeket (jó időjárás idején az udvaron felállított sátorba), irányítottan leülteti őket. Ha még nem érkezett el a lakodalmi vacsora ideje, a fiatalok táncolnak, az idősebbek beszélgetnek, dalolnak. Amikor a szakácsnő szól a vőfélynek, hogy kezdődhet a vacsora, fokosával megkopogtatja a gerendát, leállítja a zenét, s amikor mindenki a helyére ül, így szól: Uraim az asztal megvagyon terítve, Lesz csikó nyerítés apró salátóival, Kés, kanod meg a villa el vagyon készítve. Rántott kocsizörgés párolt káposztáival, Rotyog a sok fazék, piros a pecsenye, Vékony cinegeszó túrós derelyével, Most került nyársra egy fél öles köcsöge. Macska nyavukolás cukrozott gyömbérrel.
