Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN

Azért hát készüljön ki-ki nagy munkára, Kapaszkodjon bele az ő kanalába. A lakodalmi vacsora fogásait a vőfély verssel j halljunk szót elhangzása után kínálja az ételt. Leveshez: Legfinomabb étel a jó csirkeleves, Merem állítani, hogy nem lesz kevés. A szakácsok jól elkészítették, Mikor felforrt, a habját leszedték. Pirítottak bele sok rózsapaprikát, Karalábét, hagymát, gyükért, sárgarépát, Csak úgy csiklandozza orromat az illat, Kívánok jó egészséget és jó étvágyat. Főtt húshoz: A kakas húsát felhoztam, A konyhán megbarátkoztam. Tele rakták ezt a tálcát, Bele minden porcikáját. Azt mondották ottan nékem, Hogy ha a húst visszaviszem, Akkor tovább ránk se néznek, Es egyebet nem küldenek. Mindent meg kell ropogtatni, A csontnak is el kell fogyni. Töltött káposztához: Híres eledel a jó töltött káposzta, De azért az embert ez néha becsapja, Ha töltelékét a lébe aprítja, Egészen biztosan a hasadat elcsapja. Vigyázzunk hát itt a kaptafára, Hogy tisztán maradjon a gatyaszára. Pecsenyéhez: Pecsenyét is hoztunk, mégpedig többfélét, Behoztuk a kakast, most meg a jércét. Tegnap a pelyvában még kint kapargatott, Én már most sietek a lovam hátára, Levesért vágtatok a füstös konyhára. :i be. Fokosával megkopogtatja a gerendát és a És ma a vendégek gyomrába juttatott. Szegedről hozattunk jó erős paprikát, Itáliából meg rizsét és csőtésztát, A hagymát Makóról, a bors Szlovákia, Hogy rá se ismerjen a kakas magára. Tessenek hölgyeim bátran hozzányúlni, Hiszen nem tud már ez többet tojózkodni. Tortához (az 1960-as évektől): Gyönyörű torta, ezt vajon ki sütötte, Talán a vőlegény anyja készítette. Igen finom lehet, hisz csak úgy mosolyog, A nyálam előre mind a földre csorog. Tessenek, tessenek bátran hozzányúlni, Nehogy a brugósnak kelljen odaadni. Szilvóriumhoz: Ez a mi gazdánknak a legjobb itala, A torkom igen csiklandozta. Aki ebből bevesz két boros pohárral, Biztosan hempereg az úton a sárban, Szalmaszálon cseppent átkozott itala, Még a szószólót is sáncba taszította. Kispoharat hoztam most hozzája, Hogy meg ne szédüljön valaki a táncba. Kásához (az 1960-as évek előtt): Itt hozom a kását vajas tetejével, Akinek foga nincs, rágja az ínyével. De mivel a kása forró szokott lenni, A kanál fejére keveset kell venni. Elébb meg kell fújni, azután megenni, De ennek az árát duplán meg kell adni. A kásaételhez kapcsolódik a kásapénzszedés. A tányérozó szakácsasszony egyik kezét bepólyálva, a másikban nagy fakanalat tartva ment a vőfély után, aki a következő verssel szólította fel a jelenlévőket adományadásra: Halljunk szót, uraim! Most rosszat beszélek, Az orvos flastromot rendelt a kezére, Szegény szakácsnénknak a keze megégett. De hát szegénykének nincs egy fillérje. Ahogy a kondérban a kását kavarta, Tessék garassal segíteni rajta, Bal keze fejére ráköpött a kása. Még a lába közt is égő seb van rajta. A vőfély a muzsikusoknak is gyűjtött pénzt. Tányért tett az asztalra és verssel kérte az adományt: Halljunk szót, uraim! Még egy vagyon hátra, Hát a szegény brugós sutba bújva hátra, Majd megöli magát szegény bánatába, Azért fél, hogy nem jut neki brugójába.