Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN
Magzatelhajtás A magzatelhajtást bűnnek tartották. Ha a védekezéssel nem törődtek, előfordult, hogy sok gyermek született, különösen a szegényebb családokban. Emiatt az embert okolták. A férj sokszor így mentegette magát: Ha a gatyám hozzáér, már viselős. Úgy magához húz az asszony, hogy nem tudok tőle szabadulni. Napjainkban a védekezés és a terhességmegszakítás nem jelent problémát. A védekezés gyakori módja a kenderfőzettel való bemosakodás volt. A kender levelét, virágát borban vagy pálinkában megfőzték és ezzel a folyadékkal megakadályozták a terhességet. Az angyalcsináló asszony lúdtollal megkereste a méhszájat és megnyitotta. Ha a toll véres lett, az anya néhány nap múlva „letette a gyereket." Három csecsemőgyilkosság ismeretes. Egy asszony a kútba dobta, egy másik megfojtotta a gyermekét, a harmadik a kukorica közt szülte meg, otthagyta és a kutyák szétmarcangolták. Terhesség A hiedelem szerint a terhesség előjele, ha a házra vagy a kerti kazalra gólya száll. Az ablaknak repülő madár hasonlóképpen gyermek születését jelzi. Az asszony azonban abból vette bizonyosra, hogy gyermeke lesz, ha nem jön meg a havi baja. Előfordult, hogy elfelejtkeztek a havi vérzésről és a harmadik hónapnál döbbentek rá, hogy gyerekük lesz. Az asszony így szólt az urának pl.: Jaj, Jóska, viselős vagyok. Az első gyerek születésének nagyon örült a család, de a negyediknél azt mondták (főleg az anyós a menyéről): Köjkedzik ez, mint a kutya. Az áldott állapotban lévő asszonyt a jobb módú családokban nagy gondossággal vették körül. Nehezebb munkát nem engedték végezni. Még hajlongani se engedték, nehogy a hasára essen, meg ne üsse magát. Volt olyan eset, egy terhes menyecske gyümölcsért a fára mászott, leesett és ott nyomban azon a helyen letette a gyerekét. A szegényebb családokban a terhes asszony minden munkát végzett sokszor az utolsó pillanatig. Részt vett az aratásban, szedte a markot, kapált stb. Volt, aki a mezőn szülte meg a gyermekét. Ezekben a példákban az asszony szükségből dolgozott. Arra nem jutott pénz, hogy helyette napszámossal végeztessék el a munkát. Az ilyen asszonyt sajnálták, féltek, hogy leteszi a gyerekét. A terhes nőnek azt tanácsolták, hogy félidős kortól ne egyen savanyú ételt, mert a gyereke hasfájós lesz. Ne egyen babot, mert az felpuffasztja. Ne igyon szeszesitalt, mert a gyermek fehér hajú lesz. Ne üljön szekérre, mert az kirázza a gyereket. A gyermeket váró asszony kívánós. A kívánságát lehetőség szerint teljesítik. Rendszerint ételt vagy italt kíván meg. Egy példa szerint egy szegény menyecske szőlőt kívánt meg. A férje kiment a szőlőbe. Tetten érték, megfogták. A gazda nem kérte a megbüntetését, sőt, ő küldött egy kosár szőlőt a menyecskének. Egy másik példa szerint a terhes asszony előtt ettek a szomszédban, de nem kínálták meg. Otthon elpanaszolta. Az anyja átment és kért az ételből. Az étel bukta volt. így mentegetőztek: Nem mertük megkínálni ebből a buktából, féltünk, kedves szomszéd, hogy leteszi a gyerekét. Úgy vélték, ha a terhes asszonyhoz labdát dobnak, gyümölcs esik rá, ott anyajegy lesz a gyereken. Nem szabad megijeszteni, mert a gyerek szívbajos lesz. További tiltások: ne hallgasson veszekedést, ne nézzen meg halottat, disznóöléskor fogja be a fülét, hogy ne hallja az állat sikoltását, ne rúgjon a kutyába, macskába, mert olyan lesz a gyereke. Ha az asszony azt szeretné, hogy a gyereke szeme kék legyen, egyen kökényt. Azért, hogy pirospozsgás arcú legyen, piros almába harapdáljon; a leányának hosszú haja legyen, lopjon kukoricát. Úgy vélték: ha az anya hasa hegyes, akkor fiú, ha az arca májfoltos, akkor egészen bizonyosan leánya születik. • Szülés A könnyű szülés érdekében racionális és irracionális cselekvések voltak. A mozgást fontosnak tartották. Ezt nyáron kisebb-nagyobb munkával elérték. Télen az asszony az udvaron járkált. Az adatközlő szerint a tudatlanok lyukas szakajtóra, vizes vederre ültek, hogy szélesre nyíljon a méhszáj. Ugyanezért a láda és a szekrény ajtaját nyitogatták. Régen az asszony abban a szobában szült, amelyben laktak. A szülés kezdetekor a földre szalmát, pokrócot tettek. Arra feküdt a szülő nő. Az indoklás szerint az
