Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN
asszony azért feküdt a földre, hogy a bába jobban hozzáférhessen, könnyebben tudja a szülést levezetni. Az összes női rokonság odacsődült, mindenki segíteni akart. Az édesanyja csendben sírdogált. A bába a szülő nőt hanyatt fektette, párnákat rakott alá, a lábait kétoldalt felemelte, ezeket az asszony lánytestvére vagy a férje lánytestvére tartotta, a bába pedig előtte térdelve végezte a dolgát. A szülésnél a férj csak akkor volt jelen, ha segíteni kellett. Nehéz szüléskor behívták, a felesége mind a két kezével a nyakába kapaszkodott, szinte majdnem ülő helyzetben próbálták a szülést levezetni. A gyermeket a bába megfürdette és az apja kezébe adta. Ha fiú volt, az apja rákáromkodott: Az anyád isteníti Majd megölted az anyádaű A könnye hullt az örömtől. Ha a fiúgyermek burokban született, úgy vélték, okos ember lesz és a háborúban a golyó nem fogja. A foggal született gyermekről az volt a vélemény, hogy jósló lesz, megmondja a jövendőt, tudós, garabonciás válik belőle. Az újszülött Az apa elsőszülöttnek fiút akar. Ennek érdekében az ágy alá fejszét helyez. Az apa azért szeretné, ha fia születne, mert az segít neki a mezőgazdasági munkákban, szántásban, vetésben, kaszálásban stb. és a család nevét is továbbviszi. Az anya örül a lánynak, aki majd főz, mos, fon, sző, varr, és mindenféle házi munkában a segítsége lesz. Úgy vélték, az a gyermek, aki januárban születik, bölcs, nagy tudású ember lesz, aki farsangkor, az szerelmes, az áprilisi gyermek szeszélyes. Az újszülöttet leginkább a rontástól, igézéstől féltették. A nagyanyja vizet vett a szájába és a gyerekre prüszkölte azzal a céllal, hogy erős legyen és ne lehessen megigézni. Úgy vélték, hogy a köpködés a gyermeket megvédi a rontástól. Ha a szomszédasszony bement az újszülöttet megnézni, a seprűszögbe köpködött. Idegeneket, koldusokat, jósló cigányokat még a házba se engedték belépni. Gyermekágy, betegágy A szülést követően az anya alól kivitték a vizes, véres szalmát, lepedőre fektették, vizes ruhával végigtörölték, az arcát megmosták, majd a betegágyba fektették, ahol a fara és a lába alá párnákat helyeztek. A betegágyas asszony két hétig feküdt. Előfordult - különösen a szegényeknél a munka miatt -, hogy röviddel a szülés után az anya felkelt és elöntötte a vér. A vérzést nem tudták elállítani és az anya meghalt. A bábaasszony egy hétig mindennap ment mosdatni, fürdetni. A bábát nem csak a szülők, hanem a község is fizette. A szülőktől a pénzen kívül vásznat, terményt kapott. A felkelőre a templomba az anyát a bába kísérte és a keresztelőn is jelen volt. Az anya felkelője lehetett hétköznap is. Reggel elmentek a templomba, ahol énekkel és imával adtak hálát az istennek, hogy a szülés minden baj nélkül történt és az anya egészségesen kelt fel a betegágyból. A gyermekágyas asszonynak a keresztkomaasszony-jelölt vitte az ételt. A rokonok is vittek egy-egy alkalommal. Előfordult, hogy egyszerre hárman is vittek ebédet. A hagyományos étel: húsleves csiga-, metélt-, kocka- vagy reszelt tésztával. A második fogás mákos-, káposztás-, túróstészta, tejbekása volt. Ezeket az utóbbi években felváltotta a paprikás csirke nokedlivel és a torta. Az anyával pálinkát és bort is itattak. Keresztszülő-választás Az ifjú pár a leendő gyermekük keresztszüleit már a lakodalom alkalmával eldönti, de csak a gyermek születésének időszakában kérik fel őket. A férj és a feleség együtt keresik fel a leendő keresztszülőket és felkérik a tisztség elvállalására. Régen barátot, barátnőt, a második világháború után elsősorban rokont választottak keresztszülőnek. A keresztszülők személyét illetően a választás joga mindig az anyáé volt. Többnyire az anya vagy az apa testvérei (lánytestvér és fiútestvér) lettek a keresztszülők. Előfordult, hogy a testvér udvarlója lett a második fél. Ha később nem házasodtak össze, a komaságot akkor is megtartották. Általános volt, hogy
