Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

A SZERELMI ÉLETTŐL A LAKODALOMIG ALSÓSZUHÁN

Nemi élet a házasság előtt A házasság előtti nemi kapcsolatról csak ritkán lehetett bizonyosat tudni. Szóbeszéd, pletyka szinten sok fiatalról mondták, hogy titokban szeretőt tart. Ez csak a lányok esetében okozott problémát. Ha nem csak az udvarlójával szerelmeteskedett, akkor kurvának tartották. Arról azt mondták, hogy olyan a vére, nem tud ellenállni. Több példa van arra, hogy a leány azért adta oda magát, mert úgy akarta megfogni, magához kötni a legényt. De előfordult olyan eset is, hogy a leány és a legény tudatosan szeretkeztek, mert gyermeket akartak. Ezt azért tették, mert a szülők tiltották őket egymástól és így kényszerítették ki a házasságot. Ha az anya figyelemmel kísérte, hogy mikor van a lánya havi vérzése, a leány csirkevéres ruhával tévesztette meg az anyját. A szeretkezés alkalma volt pl. a fonóházból, bálból való hazakísérés, nyáron a mezőn a kukoricásban, az erdőben gombaszedés ürügyén, este a csűrben, a szénaboglyánál, amikor a leány a legényt kikíséri. Ismeretes egy olyan eset, amelyben az anya attól való félelmében, hogy a leánya megesik, a legényt magához édesgette és a szeretője lett. Akadtak olyan férjes asszonyok, akiknek volt - többnyire - legény szeretőjük. Özvegyasszonynak majdnem mindnek akadt szerelmi partnere, hasonlóan a megesett, férjhez nem ment lánynak is. Ezekkel a kapcsolatokkal az emberek nem törődtek. Azt mondták róluk: úgy élnek, ahogy tudnak. A férfi titokban támogatta a szeretőjét: különböző terményeket vitt neki; búzát, szalonnát, mákot, babot, mézet stb. és pénzzel is segítette. A leányt a házasság előtti nemi életért megszólták, a legényt nem ítélték el, úgy tartották: Ha legénynek leesik a kalapja, fölveszi, akkor is legény marad, de ha a leánynak leesik, az föl nem tudja venni. Megesett lány Régen, még a második világháború előtti évtizedekben gyakran előfordult, hogy a leány a házasság előtt teherbe esett. E tekintetben nem volt különbség szegényebbek és jobbmódúak között, a vérük egyformán hajtotta őket. Megszólták ugyan őket, pletykák keringtek róluk, de az ifjak mit sem törődtek azzal. A probléma akkor keletkezett, ha a gyermeket nem tudták eltetetni. Voltak, akiket kétszer, háromszor is megkapart a kuruzsló asszony. Azokról, akiknek a házasságban nem született gyermeke, azt tartották, hogy lány korában megesett és elrontották. A méhkaparásba sokan belehaltak. Akinek nem született gyermeke, hajadonfővel járt. A leányanya nem mehetett nyilvános helyekre, bálba, mulatságba, a többi lánnyal szórakozni. Ha az utcára ment, a fejét csak barnás színű kendővel köthette be. Piros, rózsaszínű vagy pettyes kendőt nem használhatott. A megesett lány helyzete háromféleképpen alakulhatott: 1. a legény feleségül vette, 2. gyermekével magára maradt, 3. más férfi vette feleségül. Az első esetben, ha már a leány félidős volt, a legény feleségül vette. Az esküvő szűk körben, vendégség nélkül történt, de nem a templomban, hanem a paplakon, vagy a pap ment az ifjak házához. Ezekben a példákban a leány és a legény társadalmilag, anyagilag azonos réteghez tartoztak. Ritkán fordult elő, hogy gazdag legény szegény leányt vett feleségül, akkor sem, ha bizonyos volt apaságában. Gyakran emlegették, hogy a falu legszebb lánya megesett egy gazdag legénytől, de mivel szegény volt, nem vette feleségül és a leány gyermekével férj nélkül élte le az életét. Fordított esetre azonban van példa. Szegény legényhez hozzáment a jómódú lány. A legény rendszerint vőnek került a felesége házába. A gyermekével magára maradt nőnek sokan segítettek, hogy felnevelhesse a gyermekét. Az egyik gazda tüzelöfát vitt neki az erdejéből, a másik földet adott ültetés alá, a harmadik kosztolta őt is és a gyermekét is, ezért segített a gazdaasszonynak a háztartási munkában. így aztán szépen, rendesen felnevelte a gyermekét. A harmadik, szerencsésebb esetben a leányanyának sikerült férjhez menni. A férj a gyermeket a nevére vette és a közös gyermekükkel együtt nevelték. Törvénytelen gyermek A házasságon kívül született gyermeket a leányanya egyik legközelebbi rokona, aki a keresztszülői tisztséget vállalta, a bábaasszonnyal együtt elvitte a paplakra, ahol a lelkész megkeresztelte.