Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Az életnek tengerén békén evezzetek, A jó Isten szerelme legyen tiveletek. Kedves jó keresztlányom te Havran Erzsébet, Akit nagyon szerettem e földi életben. Nékem már szól a harang végképpen elmegyek, Sírba távozó szívvel csókjaim fogadd el. Deák Mária szintén kedves keresztanyám, Utoljára áldjon meg a mennybéli Atyám. Öreg özvegy élted ne érje baj, veszély, S egykor azt bevégezvén a magas mennybe térj. Galo Ferenc és Menyhért kedves családotok, Legyen a magas égből éltetek megáldott. Az Isten szerelme áradjon reátok, E földi éltetekben, amere csak jártok. Jónai Ferenc tőled szintén elbúcsúzom, Kísérjen áldás téged és kedves családod. Minden jóval áldjon az Isten titeket, Ne érezzen fájdalmat bánatos szívetek. Végső búcsút veszek most a Zachar családtól, Vegyék ki a részüket a mennyei jókból. Végső szavaimban benne van áldásom, Hallgassátok meg tehát végső búcsúzásom. Hosszú utam véget ért, én most már elmegyek, A Holló családtól is végső búcsút veszek. Rátok is áldást kérek végső búcsúképpen, Imádkozom értetek fönn a magas égben. Radnóti Imre és a te kedves családod, Istentől égi áldást kérek én reátok. Éljetek boldogan a földi életben, Minden munkáitokban szerencse kísérjen. Albert Krajec szomszédok tőletek elválok, Nem leszek már szomszédtok ezen a világon. Kedves mindnyáj tokra égáldást kérek, Az áldó nagy Isten legyen tiveletek. Összes ismerőseim és kedves rokonim, Megtisztelő vendégim s kedves szeretteim. Tiétek e gyász pompán a búcsúm végszava, Áldjon meg mindnyáj tokát a mennybéli Atya. Óh Jézusom adj nyugtot a sírban testemnek, És adj mennyekben üdvöt én bűnös lelkemnek. Ámen. Liszkai Terézia felett 1971. VI. 19. Dallam: Van egy gyönyörű... Itt vagy éltemnek végső határköve, Enyészet hirdető gyász van reád kötve. Rajtad túl már nincsen se könny, se búbánat, Itt pihen meg aki éltében elfáradt. Hosszú utat tettem, amíg elértelek, Messze a távolban de vágyva néztelek. Óh hánynak beszegted az útját, amíg én Vándoroltam feléd mint egy haldokló fény. Bús a hosszú élet, de még özvegységgel Alig bír küzdeni sokszor a veszéllyel. Egymagára hagyva csak vihar tépte fa, A halálnak magát oly könnyen megadja. Elég volt az élet, elfáradtam benne, Megtörte a vállat hetvenegy év terhe. Tele van a világ keservvel és jajjal, De jó is elmúlni egy röpke sóhajjal. Ne sírjatok azért, jobb már így énnékem, Csakhogy az életnek gondját letehettem. E siralom völgyből örökre elmegyek, De előbb tőletek végbúcsúzást veszek. Isten legyen veled kedves lelki Atyám, Az égnek áldásit kérem én tereád. Szenteld meg a sírom, amelyben megnyugszom, Mert úgy lesz csak benne testemnek nyugalom. Isten legyen veled, István kedves fiam, Ne legyen részed az élet bajaiban. A sors sosem mérjen csapásokat reád, Legyen a jó Isten irgalmas te hozzád. Az Isten áldjon meg László kedves fiam, Nem hallhatod élő legutolsó szavam, így hallgass meg tehát anyai áldásom, A te kedves nőddel a jó Isten áldjon. Mária leányom nem megyek már hozzád, Végső búcsúzássa! csókolom meg orcád. Ferenc jó férjeddel boldogan élj itten, Rakja meg áldással élteteket Isten. Kedves unokáim az Isten veletek, Minden csapás legyen messzire tőletek. Most mindnyájatokkal a jó Isten legyen, Boldoglástokért imádkozom mennyben.