Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Gondja legyen mindig az egeknek rája, Sosem legyen a sors mostoha hozzája. Özvegy Dusza Jánosné, jó komaasszonyom, El kell mennem most már, tőled is búcsúzom. Áldja meg az Isten a te özvegy élted, Sok-sok földi jóban legyen még itt részed. Kedves bérma komák és komasszonyok, Búcsúszavaimat hozzátok fordítom, Éljetek e földön víg, boldog életet, A jóságos Isten legyen tiveletek. Összes szerető jó keresztgyermekeim, Amíg a gyászos sír nem födi tetemim, Rátok is lekérem az Isten áldását, Kívánom, hogy legyen éltetek boldogság. Gergely Margit, kedves unokatestvérem, Reád és férjedre égi áldást kérek. Köszönöm szívednek hozzám volt jóságát, Adja rád az Isten minden szent áldását. Farkas Borbála, másik unokatestvérem, Egész családoddal áldjon meg az Isten. Áldjon meg az Isten, ahol egyet léptek, Búcsúszavaimban ezt kívánom néktek. Lassan Pál, harmadik unokatestvérem, Szerető jó nőddel áldjon meg az Isten, Vigyázzon reátok a nagy Isten szeme, Élteteket pedig ő boldoggá tegye. Klimcsek Józsefne és szerető családja, Amíg én porladok lent a hideg sírban, Nem látjuk már egymást soha az életben, Adja Isten egykor találkozzunk mennyben. Gergely Julianna és Gergely Mária, Nékem már véget ért itt e földi pálya. Élteteket óvja a Jézus szerelme, Boldogítsa áldó égi nagy kegyelme. Balázsik István és kedves jó családod, Az Isten áldását mindig kérem rátok. Legyen az éltetek hosszú nagy boldogság, Arcotok rózsáit gondok ne hervasszák. Sógorok, sógornők tőletek búcsúzok, Mielőtt a gyászos földbe szállok. A sír ajtajánál tőletek is válok, Legyen az éltetek Istentől megáldott. Az udvarbeliek mind, akik itt vagytok, Testem vivőivel legyetek boldogok. Legyen bő részetek minden égi jóban, Ezt kívánom nektek gyászos koporsómban. Összes rokonaim és jó szomszédaim, És tiszteletemre összegyűlt vendégim, Véletek fejezem be a búcsúzásom, Titeket az Isten egyenként megáldjon. Jézusom, adj nyugtot a sírban testemnek, És adj mennyben üdvöt én bűnös lelkemnek. Ámen. Galo Julianna felett 1969. U. 4. Dallam: Jézus az én reményem... Megszűnt dobogni szívem, hidegen fekszem itt, Végre én is letettem az élet terheit. Bús ének hangja csendül gyász koporsóm felett, Fáradt testemnek enyhül már sír készítetett. Földi küszködéseim e koporsó zárja be, Ez végtére az enyim a sír zord kebele, Hol a nap nem világít csak éjszaka vagyon, Eljutottam odáig egy röpke gyásznapon. Mégis higgyétek, nekem oly jó nyugodni itt, Itt már kipihenhetem éltem fáradalmait. Nem fáj itt már semmi e csendes szűk helyen, Áldó kezét rám tette az én jó Istenem. Adott hetvenegy évet a földön élnem itt, Most íme lelkem előtt egy más világ nyílik. A jaj s a könny hazája mögöttem elmaradt, Kínom ím vala káros végtére megszakadt. Búcsúmnak első szavát lelki atyám vegye, Ki lelkem végső útra előkészítette. Útravalóul Krisztusom szent testét elhozá, Köszönöm fáradságát, szóljon áldás reá. Jokkel Pál kedves férjem itt hagyom szívedet, Amely szeretetével én velem szenvedett. Áldja meg az Úr Isten hűséges szívedet, Ajkam búcsúcsókot ad a sír előtt néked. Zsuzsanna jó testvérem és kedves családod, A zord halál letiport, el kell most már válnom. A jó Isten áldjon földi éltetekben, Minden munkáitokban kegyelme segítsen. Özv. Galo Magdolna kedves jó sógorném, Mostan tehozzád szólok a síromnak szélén. Vigasztaljon meg Isten, enyhítse bánatod, Ügyeidben segítsen, többet nem mondhatok. Ég veled Molnár Ferenc és kedves családod, Galo Bőrke jó nőddel az Isten megáldjon.