Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN
Isten veled Sztraka János nagybátyám, Mert én bevégeztem már földi pályám, Jó feleséged, a három gyermeked Boldogságban soká éljen veled. Mesziár Márta, Öntől is búcsúzom, Akinél tíz hónapig volt otthonom. Áldja meg az Isten és családját, Jóságukért adja rá áldását. Tanító uram s iskolatársaim, Fogadjátok ti is búcsúszavaim, Nem tanulok, játszom veletek már, Elrabolt közületek a halál. Még alig pár napja köztetek voltam, S ma már előttetek itt fekszem holtan. Szük koporsó zár el már tőletek, De azért ti el ne felejtsetek. Összes rokonaim és szomszédaim, És ti, megtisztelő kedves vendégeim, Fogadjátok Istenhozzádomat, Vigyétek sírba a koporsómat. Az ég mindnyájatokkal ajkatok zengje Dicsértessék a Jézus szent neve. Ámen. Lalik József felett Deresk, 1964. XU. 10-én Dallam: Itt alszik egy... -f-^-f 1— h H— 1 . - 1.. .. t -H —f-j — 1 é. * é. j P" P m 1_ ...... é- é g. . g . m. —f —p — Tf —F~ f tfp —T —r —1— r — t — r^z — JL_k_J U £_ —r—H Fehér a föld, hó takarja be, Zord enyészet ült e tájra le. Nincs virág és madár se dalol, A világra néma gyász hajol. Téli világ fehér kebelén Járt a halál titkon, feketén. Hideg keze ide lesújtott, S letört egy bimbónyi virágot. Mely alig nyílt ki, szülőinek Az öröme ma odaveszett, Korán letört és elhervadott, Ringó bölcsőt üresen hagyott. Szeretetnek édes tárgya, te, Oh, miért mégy még a sírba le, Csók, ölelés oda már nem ér, Jaj ott nincsen, örökös az éj. Hiába ragyog nekünk a nap, Nekünk vigaszt már semmi sem ad. Ha lecsuktad ragyogó szemed, Boldogságunk elmúlt, elveszett. Kicsi fiunk, drága Józsikánk, Nem nevetgélsz többé mireánk. Oh, de sok örömet okoztál, Mégis elrabolt a zord halál. Jó szüleim, megnyugodjatok, Angyal lett a kicsi fiatok. Mennyben élek boldog életet, Tőletek hát végbúcsút veszek. Legelőször is lelkiatyám, Öleljen meg a mennybéli atyám, A keresztségben megtisztítál, Lelkem bűntől megszabadítád. Rusznyák Dezső, mostoha apám, Rád is áldást mond picinyke szám, Isten veled, csókol kis fiad, Ég áldását kéri tereád. Lalik Erzsébet, édes jó anyám, Gyere borulj utolszor reám. Kicsi fiad csókol téged is, Áldja Isten földön lépteid. Lázók Árpád, kedves nagyapám, Mielőtt még sír borulna rám, Búcsúképpen jó kis unokád Isten áldását kéri reád. Lakatos István, jó dédnagyapám, Lalik Julianna, dédnagyanyám, Vigasztaljon meg a jó Isten, Az égből rátok sok áldást hintsen. Lázók Jolán, jó keresztanyám, Hozzád eképp szól a pici szám, Keresztségben szószólóm voltál, Jézus Krisztus áldást hintsen rád.
