Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Tőletek is végbúcsút veszek, Áldott legyen földi éltetek. Szeretett öt unokatestvér, Kísértetek a hideg sír felé, Kicsi fiunk, drága Jozsikánk, Te, ki mindnyájunknak nagyon fájsz, Kikísérünk zokogón oda, Honnét már nem jössz vissza soha. Végezetül összes rokonom, Szomszédok és kedves vendégim, Áldjon Isten, én már elmegyek, Drága Józsika, most Isten veled, Puha legyen nyugovó helyed. Ámen. Készen a sír, várja testemet. A bemutatott búcsúztatókból mindenekelőtt kitűnik, hogy lényegesen jobb, gördülékenyebb a parasztkántor által írt szöveg (1. még Függelék), mint az első két hivatásos kántori szerzemény. Különösen az 1936-os búcsúztató nehézkes, száraz. A lírai átélésnek megközelítően sincs olyan foka, mint a parasztkántomál. Az 1936-os búcsúztatóban önözéssel találkozunk, ami bizonyos feszességre mutat. Egyáltalán nem kétséges, hogy a parasztkántor jobban átéli az eseményt, jobban bele tud helyezkedni abba a lelki szituációba, amely egy vele azonos fokon álló családi közösséget ért a halállal, a családtag elvesztésével. A parasztkántor búcsúztatóit finom lírai sorok szövik át, a bánatban, a fájdalomban ő is őszintén osztozik, s a búcsúztató megírásával és eléneklésével nem csupán „mesterségét", „emberi kötelességét" végzi. Arra törekszik, hogy a család kívánságának megfelelően a halott mindenkitől elbúcsúzzon. Nagy hibát vétene, ha a felsorolt személyek, hozzátartozók közül valakit kihagyna. A halottnak minden rokonától, hozzátartozójától el kell búcsúzni, bárhol is legyenek, a temetésen megjelent „vendégitől" is. A jelenlevők figyelemmel kísérik, hogy a halott kitől búcsúzik, azaz, a család kiket vétetett be a búcsúztatóba. Feltűnik, ha olyan személy nem szerepel, akitől a kapcsolat szerint búcsúzni kellene. Ez találgatásra ad okot a közösségben. Összességében megállapíthatjuk, hogy a halottbúcsúztatás a család, a közösség szempontjából a temetési szertartás egyik legfontosabb aktusa. A parasztkántorok tevékenységéhez, a búcsúztatók elemzéséhez további megfigyelések nyújtanak majd nagyobb alapot, s lehetőséget az összefüggéseknek, a kapcsolatoknak és a szokás kialakulásának a megállapításához. Az udvari szertartás befejezése után a halottat kikísérik a temetőbe. A menetnek külön elnevezése nem ismeretes. így mondják: „Kikísérjük Pali bácsit", vagy „Kikísértük Pali bácsit". A temetőbe mindig gyalog mentek. A koporsó vivéséhez két vagy három fát használtak. Ez a három fa (rúd) erre a célra készült, s a templom fülkéjében tartják, ahonnan a temetéskor elviszik. A halott súlyától függően két vagy három rúdon, négyen vagy hatan vitték a Szent Mihály lován a koporsót. A menet élén egy fiúgyermek (legfeljebb 16 éves korig) halad fakereszttel. Ezt a fekete nyelű fakeresztet úgyszintén csak a temetéseken használják, s a templomban tartják. A keresztvivő után öt iskolás fiú megy. Kettő-kettő egymás mellett és mögött, az ötödik utánuk lépked a sírkereszttel. Mindannyian ministránsruhában vannak. Ezek után megy a pap és a kántor. Őket iskolás gyermekek csoportja követte. Ma már ez elmarad. A sorban azután a gyertyavivő asszonyok következnek, majd közvetlenül mögöttük lépkednek a halottvivők a koporsóval. A koporsó mögött az elhunyt családtagjai, hozzátartozói haladnak és a végtisztességen részt vevő emberek, asszonyok, lányok, legények vegyesen. A koporsót aszerint, hogy ki a halott, férfiak, nők, legények, leányok stb. vitték. Házas férfit házas emberek, aszszonyt az asszonytársai, legényt a barátai, leányt úgyszintén, kisgyermeket iskolás fiúcskák, vagy leánykák vitték. A menet énekelve végighalad a falun. Útközben nem állt meg a gyászoló közönség. Ez alkalommal, amíg a menet elhaladt, az üzletet, a kocsmát bezárták. Ha az úton valaki szekerével szembetalálkozott a menettel, félrehúzódott, utat engedett, kalapját leemelve várta meg, amíg a gyászolók elhaladtak. Ha gyalogos ember találkozott a menettel, hasonlóképpen félreállt, s levette a kalapját. A temetésen hivatali minőségben csak a bíró jelent meg, s csak akkor, ha öngyilkost temettek. Az öngyilkos temetésén a pap nem vett részt, s mint hivatalos személy, a bíró kísérte ki a halottat, akit csak a temető sáncába temethettek el. A bíró, mint hivatalos személy, ezt ellenőrizte. Amikor a menet elindul az udvarról, a halottas házban az ablakokat, ajtókat kinyitják. Abban a szobában, amelyben a halott volt, borókamagot égettek, harminc-negyven éve tömjént füstölnek. A szobát A temetőbe menet