Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Mégis nem dicsérem, dicsérje meg magát, Mert belevágattam egy fél ó szalonnát, Tizenkét disznónak elejét, hátulját, Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát. Mivel pedig most a káposzta itt vagyon, Ki-ki az evéshez jó buzgóan fogjon, Hogy restsége miatt éhen ne maradjon, És azután nekem ne panaszkodjon. 2. változat Fölséges eledel a töltöttkáposzta, Kivált az asztalra, ha szép menyecske hozza. Egy kicsit savanykás, senki nem cukrozta, De a mi szakácsnénk hússal megtoldozta, A káposzta a magyarnak híres eledele, Becses vendégeim megtisztellek vele, Itt a jó káposzta érdemes vendégek, Az asztalra teszem elfogyasztás végett, Tűzön volt, de azért nem forró, nem éget, Kívánok utána erőt egészséget. 3. változat Mostan, vendégeim, én káposztát hoztam, Amelyért a konyhán sokat várakoztam, A szakácsasszonnyal összebarátkoztam, Egy kis darab húsért ugyan hadakoztam. Ez ám, jó vendégek, az étkek vezére, Nemes magyar hazánk dicső híressége, Még a királynak is gondja van ám erre, Áldott, ahol terem ennek a gyökere. Tessék vendégeink, vegyenek belőle, Fogadom, hogy senki nem lesz beteg tőle. Sztrapacska bevitele Ez a magyaroknak híres eledele, Öt tartalmas tálunk van belőle tele. Nyúljatok csak bátran és örömmel bele, Éljenek, kívánom, egészséggel vele. Frigy ránk a német, az asszony és a férfi, Mert a készítését soha meg nem érti, Sárga irigységét vidáman nevetjük, És a sztrapacskát jó étvággyal esszük. Béles bevitele Elhoztam végre hát a jó béleseket, Mazsolaszőlővel telt édességeket, Tudom, hogy szeretik az itt levő szüzek, Annál is inkább az öregek és őszek. Kedves vendégek, valamint a vont méz, Mindjárt megkívánja az ember ha rá néz, Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz, Fogjanak hát hozzá, van itt éppen elég. Lepény bevitele 1. változat Itt van a lepény is, szépen kimetélve, Áhító szagától alig vagyok élve. Vegyenek csak sokat, egyenek belőle, Egészséges étel jót állok felőle, Rosszul nem lett soha még senkise tőle, Sőt ha beteg eszi, kap újult erőre. Aki pedig beteg, az meggyógyul tőle. Tehát fiúk, lányok, fiatalok, vének, Essünk neki hamar mind a friss lepénynek. 2. változat Drága jó vendégek, túrós lepényt hoztam, Érette a konyhán nagyon várakoztam, A tepsiből éppen mostan lett kivéve, Bódító szagától alig vagyok élve. Jó étvággyal bátran egyenek belőle, Egészséges étel jót állok felőle. Jó nagy darabokat vegyenek belőle, Ki ebből jóllakik, nem lesz baja tőle. Kása bevitele E tálban párolgó jó ízletes kása, Melyről azt mondjuk, hogy az Isten áldása, Kivált húsfélével nincsen ennek mása, Ki tehát nem eszik: saját kárát lássa. Ne várjanak ugyan sok kínálgatásra, ímhol itt áll a tál, nyúljanak utána. Kásapénz kérése 1. változat Vígságunk búsítja egy szomorú eset, A sürgés-forgásban egy kis baj is esett, Ahogy a szakácsné a kását kimérte, Ráfröccsent belőle a kezefejére. Le vagyon forrázva a szakácsné karja, Nagy égett sebeit kendővel takarja, A patikára pénz kell, kedves vendégek, Azért ezt a kérést közlöm kelmétekkel. Adjon hát mindenki amennyit bír zsebe, Hadd gyógyuljon meg a szakácsnénak keze.