Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A leves bevitele 1. változat Becsületre méltó jeles gyülekezet Férfi és asszony nemből való felekezet, Kiket a szeretet ide kötelezett, Halljon hát szót, aki e helyre érkezett. Első tál étel a húsleves csigával, Gyökér is van benne fejes fokhagymával, Tele lett a ház illatos szagával, Szedjen hát belőle ki-ki kanalával. Itt van hát az első tál étel elhoztam, Hogy hát el ne essék mindig imádkoztam, A szakácsné asszonnyal összebarátkoztam, Sáfránnyal és borssal jól meg is szórattam. Kívánok hát hozzá igaz jó étvágyat. 2. változat Tisztelt vendégsereg, nem üresen jöttem, Ételekkel terhelve vagyon mindkét kezem, De mielőtt hozzányúlnak a kanálnak, Buzgó szívvel hálát is adjunk az Úrnak! De hogy én most itten hosszan ne papoljak, És a forró táltól sebeket ne kapjak, Vegyék ki kezemből ezt a forró tálat, Amelyet az ujjam már tovább nem állhat. Itt a forró leves, benne a finom hús, Azért itt senkinek szíve ne legyen bús. Nosza muzsikusok szóljon hát a víg tus, Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus. Sülthús bevitele 1. változat Ismét megérkeztem uraim sokára, De merem mondani nem jártam hiába. Mert olyan jó étket hoztam valójába, Amely a legelső az étkek sorába. Ezen eledelért nagy próbát is tettem, Egy szilaj bikával hét nap verekedtem, Kicsinybe múlt, fogam hogy ott nem feledtem, De oda se neki, csak hogy legyőzhettem. Nosza hevenyében a bőrét levettem, A fejét nyakastól egyszerre leszeltem, Ezt a jó eledelt ebből készíttettem. Megvallom uraim! ezt én is szeretem. Mivel hogy nincsen több ilyen ízes étek, Erre a magyarnak vizet inni vétek, Itt a jó sült hús, vendégek vegyétek, Legjobb jó étvággyal, kívánom, egyétek. 2. változat Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét, Azért köszörülje ki-ki jól meg kését, Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét, Húzza meg a vajda rekedt hegedűjét. Tessék hát vendégek, vegyék el kezemből, Jó nagy darabokat metéljenek ebből, De bort is igyék rá, aki eszik ebből, Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő ettől. 3. változat Fiatal jószágnak hoztam el a húsát, Csak húsz esztendeje hagyta el a fogát. Gyöngesége miatt a szénát nem ette, Szegény gyenge jószág csak a kortyot nyelte, De azért vendégek tessenek hozzálátni, Nem lehet mindig gyenge borjút vágni. 4. változat Ki-ki köszörülje mostan jól a kését, Mert pecsenyét hoztam mégpedig kétfélét, Igazán mondhatom, hogy kik esznek ebből, Mint egy hentésmester úgy elhíznak ettől, Egyenek vendégek, hogy ne vesszen kárba, Ne hagyjanak kérem csontot sem a tálban. Káposztabeköszöntő 7. változat Paradicsom-kertből éppen most érkeztem, Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. Mivel hogy sokáig ottan kertészkedtem, Szép fejes káposztát bőven termesztettem. Nagy Magyarországnak jó részét bejártam, Ily káposztafélét keveset találtam, De annyit mondhatok, hogy ahol csak jártam, Mindenki dicsérte, fülemmel hallottam. Szárma és káposzta, az étkek vezére, Nemes magyar hazánk, országunk címere, Még királyunknak is gondja vagyon erre, Áldott föld az, ahol terem a gyökere.