Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Az esküvő A násznép a templom előtt megállott. A templomot zárva találták. Az ajtónál állt az egyházfi (vagy a harangozó). A vőfély az ajtó kinyitásáért pénzt adott. Amikor az ajtó megnyílt, a násznép bevonult. Az erősen italos férfiak és zenészek kint maradtak, beszélgettek és ivogáltak. A szertartás alatt sem muzsikálni, sem nótázni nem volt szabad. Általános gyakorlat volt, hogy a vőfély verses üdvözletet mondott a papnak és felkérte az esketésre. A szertartás után megköszönte az esketést (Lévárt): Dicsértessék a Jézus Krisztus, Dicsértessék mindig őfölsége, Aidassék a neve mindenbe, Hogy ezen párt szent erős hitbe Egymás hűségével összekötötte. Főtisztelendő urunknak kívánjuk szívünkből, Legyen egészséges, köszönjük lelkünkből, A figyelmeztetés az új pár életébe, Égő fáklya legyen mindkettő szívébe. A köszöntő elmondása után a szószólók bementek a sekrestyébe (katolikus falvak), és ott mint tanúk az esketési jegyzökönyvet aláírták. Ha az esküvői szertartás alatt a menyasszonynak lecsúszott a fátyola meg a koszorúja, akkor azt mondták, hogy a lány már nem szüz. A katolikusoknál élt a hiedelem, amely szerint rossz házasélete lesz annak, aki az esküvőkor a gyertyát „belesüti" a ruhájába. Előfordult, hogy két pár esküdött egyszerre. Ilyenkor úgy vélték, hogy az egyik párnak szerencsétlen lesz a házassága. Avatás A katolikus falvakban az esküvői szertartás után a menyasszony fátyolára a keresztanyja egy rózsaszínű kázsmírkendőt borított. Ekkor a menyasszonnyal, aki egy égő gyertyát tartott a kezében, megkerülte az oltárt. A pap imát mondott. Ezzel az avatás befejeződött. A vőlegény azután az oltárnál kézen fogta a feleségét és kivezette a templomból. Ajándék a papnak A századforduló körüli években a papnak egy fonott kalácsot és egy kakast vittek ajándékba. Az esküvőt megelőzően mindkét lakodalmas házból asszonyok vitték az ajándékokat a parókiára. Ez alkalommal hívták meg a vacsorára. A pap rendszerint elfogadta a meghívást és közölte a meghívókkal, hogy szívesen megjelenik a lakodalmas háznál. Gyakran vacsora után is ott maradt és megvárta a menyasszony felkontyolását. A menyasszony búcsúztatása Az egyházi esküvő után a lakodalmas nép a menyasszony házához vonult, ahol a vendégeskedést a menyasszonynak a szülői háztól való búcsúztatása zárta le. A menyasszonyt a vőfélye és (akkor már) férje a szobában az asztal elé állították. A vőfély fokosával megütögette a gerendát és csendet kért. Akkor a vőlegény vőfélye a menyasszony szószólójához fordulva mondta: Násznagy uram, ha emlékszik, mi már együtt beszéltünk, Mikor egyszer a kocsmában csonka pipát cseréltünk, Vagyis akarom mondani, mai nap a templom előtt Tulkot, kalácsot ígért, borral is kínála, Hogy adjuk vissza a menyasszonyt egy vagy két órára,