Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Mi engedtünk szépen ennek a kérésnek, Hogy béke legyen köztünk, vége az evésnek. Eljött már az óra, visszük a menyasszonyt, Vőlegényünk várja haza az új asszonyt. Mert már haragjában olyan mint a kakas. Kiabál, ijesztget, somfabotot keres, Számunkra készen áll a deres. Nem mese ez, násznagy uram, ne vegye tréfára, Elvisszük a menyasszonyt egy vagy két órára. Ezt követően került sor a búcsúztatásra. A menyasszony-búcsúztató „verset" a vőfély mondta el: Mielőtt én ilyen nagy útra indulok Isten, ember előtt híven beszámolok. Kedves menyasszonyunk most eképpen szólna, Ha szíve érzelme most szókhoz juthatna. De szívemet mostan a bánat nyomja el, Mert én most a párosélet útjára lépek fel. Hosszú az én utam melyre most indulok, Azért óh Istenem tehozzád fordulok. Szentfiaddal álljál mostan én mellettem, Mert ma változik meg nékem az. életem. Vagy örökös búra, vagy a boldogságra, Itt hagyom e házat megyek más családba. Reszketnek ajkaim belső félelemtől, Mert most el kell válni kedves szülőimtől. Elhagyandó vagyok a szülői házat, Ez most a szívembe bús érzelmet támaszt. Zokogva lépem át e háznak küszöbét, Itt ringatta anyám életem bölcsőjét. Áldjon meg az Isten édes kedves anyám, Amiért te voltál fölnevelő dajkám. Kedves édesanyám ki fölneveltél engem, Az Isten áldjon meg, hogy szerettél engem, Hogy boldoggá tegyél arra törekedtél, Menyasszony koromig engem fölneveltél. Kedves testvéreim, fogjátok meg kezem, Tőletek elválni esik nagy nehezen. A jó Isten áldjon meg titeket, Ezt kívánja néktek igaz testvéretek. A muzsika minden versszak után tust húzott. A szöveg befejezése után a menyasszony sorban megöleli anyját, apját, testvéreit, keresztszüleit. Egymás nyakába borulva - rendszerint sírva - búcsúzkodtak. A vőlegény egy darabig szemlélte a jelenetet, majd átölelte az ifjú feleségét és kivezette az udvarra, ahol a násznép felsorakozott és megindult a menet a vőlegényi lakodalmas házhoz. A menyasszony bekéretése és befogadása A menyasszony búcsúztatása után a két lakodalmas násznép nótázva „egymásba gabalyodva" vonult a völegényes házhoz. Az ajtót zárva találták. A násznép a következő nótát dalolta (a személynév esetenként más-más): Lajos bácsi, hallja-e kend? Az ajtókat nyissa ki kend! Itt hozzuk a becses menyét, Bálint bácsi nevelését. A vőlegény, a menyasszony és a vőfély az ajtó elé állt. A vőfély fokosával megzörgette az ajtót. A kopogtatást többször megismételte. Rövid idő múltán az ajtót belülről kinyitották és az ajtóban a vőlegény szülei álltak. A testvérek mögöttük. Akkor a vőfély a násznépet csendre intette, majd a következő bekére tőt mondta: Kedves Lajos bácsi és kedves családja, Új lakót hoztunk most a becses házába. Bálint bácsi lányóit hoztuk a Juliskát, Lajos fiának a hitvesét és párját. Családtagként jön ő és lép e házba, Családtag legyen ő ebben a családban. Legyenek jó hozzá., fogadják szívesen, Hadd legyen gyermekük, otthona is legyen.