Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A csigacsinálók gyúrótáblát és sikálót vittek magukkal. A tészta abból a lisztből és tojásból készült, amivel a meghívott családok hozzájárultak a lakodalmi konyhához. Amikor a csík elkészült, a nők azt kiáltották, hogy hiju, hiju! Édes pálinkát ittak. A csigacsinálás alatt daloltak, tréfálkoztak, a befejezés után gyakran még táncra is perdültek. Napjainkban már nincs csíkgyúrás. A szükséges mennyiségű csigatésztát a boltban veszik meg (1 kiló ára 1975-ben 60 korona volt). Konyhatánc. Legény- és leánybúcsú Lakodalom előtt egy héttel vasárnap volt a konyhatánc, amely gyakorlatilag a legény- és a leánybúcsú alkalma volt. A vőlegény házánál tartották. A konyhatáncon a vőlegény és menyasszony barátai, barátnői vettek részt. Ezen az alkalmon azok az idősebb rokonok is jelen voltak, akik - bár hivatalosak voltak a lakodalomba - valamilyen ok miatt (pl. beteggel, kisgyermekkel kellett otthon maradni) nem mehettek el. A konyhatáncon nézőként üldögéltek, iszogattak és daloltak. A vendégeket itallal és kaláccsal (pampuska, herőce) kínálták. A konyhatáncban a vőlegény sorba táncoltatta a leányokat, a jelenlévő legények pedig a menyaszszonnyal táncoltak. Ez volt az utolsó alkalom arra, hogy a házasulandók legényként, illetőleg leányként kimulathassák magukat. Muzsikusok fogadása A lakodalom cigány muzsikusok nélkül elképzelhetetlen volt még a legszegényebbek lagzijában is. A vagyonosok neves cigánybandát- szerződtettek. Gyakran Tornaijára mentek értük lovas szekérrel, felpántlikázott lovakkal. A szekérre lapossaroglyát tettek, hogy a cimbalmot is elhelyezhessék. A muzsikusok fizetése a század elején: fejenként egy-egy kalács, ebéd, vacsora, éjféli (étkezés éjfélkor), egy-egy liter pálinka és pénz megegyezés szerint. A zenészeket a lakodalom napján (hétfőn) délelőtt szállították a völegényes, illetőleg a menyasszonyos házhoz. A gazda kijelölte számukra a helyet. Az eseményeknek megfelelően már déltől kezdve meg-megszólalt a zene, hadd hallják a járókelők, hogy lakodalom van a házban. A muzsikusok fontos szerepet kaptak a lakodalmi menet kísérésében. A hegedűsök (olykor csak egy szál hegedűs) szolgáltatták a zenét az utcai menet során. Sokáig emlegették a nagy létszámú lakodalmi zenés esküvői menetet és a jókedvűen nótázó lagzis násznépet. A vőlegény öltözete A vőlegény esküvői ingét az első világháborúig a menyasszony varrta, később készen vette. A gatyáját az édesanyja készítette és a többi ruházatról is a szülők gondoskodtak. A szegény családoknál is arra törekedtek, hogy a vőlegénynek legyen egy köznapi és egy ünnepi öltözete. Számos példa van azonban arra is, hogy a szegény sorsúak - cselédek, zsellérek, árva legények - kölcsön öltözetben mentek az esküvőre. Néhol ilyen célra az adoma szerint az egyház kölcsönzött. Ezt az esetet örökíti meg a következő szólásmondás: „Közös, mint a szutori nadrág." A történet szerint Szutor községben a vőlegényi ruha a templom tulajdona volt. Esküvő alkalmával a vőlegény abba öltözött, majd visszaszolgáltatta az egyháznak. Azaz, a monda szerint Szutorban közös volt a nadrág. Ebbe az elbeszélő műfajba tartozik az is, mely szerint voltak falvak, amelyekben gyűrűt is az egyház kölcsönzött az esküvői szertartásra. Mindezek az egykori szegénység elbeszélésekben megnyilvánuló emlékei. Napjainkig fennmaradt a vőlegénying ajándékozása. A vőlegény fekete ruhát vesz fel. A csizma kiment a divatból. Fekete lakkcipő az elegáns esküvői lábbeli. Az öltözeti darabokban újabban a jólét fitogtatása nyilvánul meg.