Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A menyasszony öltöztetése A menyasszony öltöztetését a hitre menet előtt körülbelül két órával kezdték el. Az öltöztetést az anya, keresztanya vagy valamelyik ügyes rokon asszony végezte. A dereski és lévárti idős asszonyok egybehangzóan mondták, hogy kék színű ruhadarab - még alsónemű sem - lehetett a menyasszonyon. A menyasszony az öltöztetés alatt „megadóan" viselkedett. Hagyta, hogy minden úgy legyen, ahogy az öltöztető akarta, „még a tükörbe se nézett bele". A vőlegénynek nem volt öltöztetője, de az anyja megnézte, hogy minden rendben van-e. „Az öltöztetés alatt minden anya sírt. Örömébe, de volt, aki bánatába." A menyasszony kikérése A menyasszonyért a völegényes háztól indul a menet. Az udvaron felsorakoznak a násznagy és a vőfély vezetésével. A násznép gyalog megy a menyasszonyos házig (csak a falubeli menyasszonnyal való lakodalomra vonatkozik!). Ha a menyasszony másik faluból való volt, akkor szekerekkel mentek érte. A lovakat feldíszítették. Színes szalagokat és kendőket kötöttek a kantárra, a nyakukban csengő csilingelt. Erre a célra, valamint a násznagynak, a vőfélynek és a papnak a kendőt a menyasszony adta. A menyasszonyos ház előtt a menet megállt. Gyakran előfordult, hogy a kaput bezárták, vagy az udvaron az érkezőket a menyasszony násznagya megállította, és fejtő kérdéseket tett fel. A századforduló táján a hitre való kikérés a vőfély feladata volt. A vőlegény vőfélye megjelent a menyasszonyos háznál és a következő verses szöveget mondta (Deresk): Jó napot kívánok e ház gazdájának, Tőle kinevezett szószóló uramnak, Nemkülönben pedig szép menyasszonyunknak, Az édesanyjának, nagynak és aprónak. Csak azért fordultam én ide hozzátok, Hogyha engedelmet nékem mutatnátok, Hogy a szép menyasszonyt nekem kiadnátok. A vőlegényhez vezetem el őtet, A hitre vezetem az oltárhoz őket, Hogy ezt a két lelket a hitben összekössem, El ne válhassanak ebben az életben. Azért kérem szépen szószóló uramat, Kötelezve hozzá mindenben magamat. Hallja meg! Elmondom hozzá szavaimat, Adja ki a hitre a menyasszonyunkat. A menyasszony násznagya válaszolt: „A menyasszonyt kiadjuk, ha három kérdésre választ kapunk". Ezek találós (fejtő) kérdések voltak. Horváth Lajos lévárti adatközlőm vőfély korában a következő három kérdést kapta: 1. Miért hívják a legyet légynek? 2. Miért hívják a furikot furiknak? 3. Miért hívják a szelet szellőnek? Válasz: 1. Noé a bárkájából a legyet ki akarta kergetni, de nem tudta. Mikor megunta a csapkodást, azt mondta: „No, hát ha nem akarsz kimenni, hát légy!" 2. Nálunk a furikot nem hívják, hanem tolják. 3. Nálunk a Laci bácsi lovát hívják Szellőnek, a szelet meg nem hívják, hanem akit télben szemközt ér, akkor mondják, hogy a szegényt a szél is szembe fújja. A két lakodalmas ház közötti ilyen jellegű tréfálkozás többször megismétlődhetett, a szószóló ideodajárt a kérdésekkel és a válasszal. Végül, amikor a vőlegény és a násznépe is a menyasszonyi ház előtt állt, a vőlegény vőfélye a kikérést a következő szöveggel kezdte: Ismét csak eljöttem, szerencsét próbálok, A maguk házába ide látogatok. Bocsássanak be engem a menyasszony elébe, Hadd mondtam meg neki mi a küldetésem. A mi vőlegényünknek az az akaratja, Hogy menjek a hitre a menyasszonyával, Isten templomába, az eskütételre.