Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Deresken lovas szekérrel, Lévárton ökrös szekérrel mentek a menyasszony holmijáért. Az elbeszélések szerint az ökrös fogat szép látványt nyújtott. Az első világháborúig magyar ökrök voltak a szekérbe fogva. A szarvak csúcsára piros bojtot erősítettek, az állatok nyakába rézcsengőt kötöttek. A fogatot hosszú nyelű ostorral a kezében, lobogós ingben, fehér gatyában vezette egy megbízott legény. A vőfély az ökrösfogat előtt haladt, kezében a pántlikás fokosát tartotta. Az ágyvivőket gyakran megtréfálták. Kivették a tengelyvégszöget, s a szekérkerék az úton kiesett. A vőfélyre ez nagy szégyen volt. Ezért vigyázott, hogy ez a csúfság meg ne történjen. Az idősek emlékeztek arra, hogy az ágyat vivő szekér kerekéhez cserépfazekat dobtak. Ezzel magyarázták, hogy „inkább száz fazék törjön össze, mint egy házasság". „Nálunk úgy mondták, hogy ha nem sikerült a házasság, hogy eltört." A menyasszony ágyával végig-hosszig járták a falut, azután nótaszóval bevonultak a vőlegény udvarába. A kezdő nóta mindig ez volt: Éjszaka huhukol a bagoly, Mert nem szabad annak egyébkor, Éjszaka virrad a legénynek, Ha jó ágyat vetnek szegénynek. Az udvaron a menyecskék egy-egy párnát a fejük fölé emelve körbe-körbe táncoltak. Egy ideig daloltak és táncoltak, majd a párnákat és a dunnát bevitték a völegényes házba. A komrába fölvetették ugyanúgy, mint a menyasszonynál volt. A menyasszonyi ágyba csicsókát dugtak azzal a céllal, hogy az ifjú házasok úgy szaporodjanak mint a csicsóka, azaz gazdag gyermekáldás legyen. Az így fölvetése után a résztvevőket megvendégelték itallal és étellel: édes pálinkával és kaláccsal. Kendőkikérés A vőfélynek, a szószólóknak, a papnak, a kántornak és a lovak kantárjára vagy az ökrök szarvaira a menyasszony adott kivarrott, díszes kendőt. A kendőkért a menyasszonyos házba a vőlegény vőfélye ment és a következő kendőkérő verset mondta: Szerencsés jónapot itt bent mindenkinek, E menyasszonyi házban lévő vendégeknek, Kicsinek és nagynak, lánynak és legénynek, Szálljon az áldása rajok az Istennek. Kedves szószóló úr tőle választ várok, Azért most elibe e kéréssel állok. Tudom, hogy e dolog magára van bízva, Bátran nyilatkozók, igaz ember vagyok, Bizonyságul hozzá levelet is adok. Szószóló uramtól én azt kérem szépen, Amit ebben kérnek adassa ki nékem, Jelvénynek bokrétát és kendőket kérem, Gombostűt is hozzá mindenikhez légyen. A vers elmondása után a vőfély átnyújtott egy levelet, amelyben fel volt sorolva, hogy hány darab kiskendőt, nagy kendőt és még mit küldjenek a vőféllyel a völegényes házhoz. Idős adatközlőim szerint a kendőkikérésre a lakodalom napján reggel került sor. Csíkgyúrás A csigacsinálás (csigatészta-készítés) helyi megnevezése csíkgyúrás. Erre a lakodalom előtti vasárnap került sor. A csíkgyúró nők a meghívott családokból mentek a lakodalmas házba. Erre az alkalomra szépen kiöltöztek: kivarrott surcot kötöttek maguk elé. Nyáron piros papucsban voltak, pirosbabos féldelin vagy kartonszoknyát vettek fel. Fejüket piros kázsmérkendővel hátrakötötték.