Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Savanyúságként uborkát (uborka) vagy hordós káposztát tettek az asztalra. Ha a poszrikot disznóölést követően tartották, akkor a második fogás disznóhúspecsenye volt. A harmadik, a befejező fogás a rízkása (rizs), koho vagy mákos vaka volt. Torta vagy egyéb sütemény csak az utóbbi évtizedekben jött divatba. Az étkezés befejezése után a tányérokat és a tálakat leszedték az asztalról, s visszarakták a pampuskás és a herőcés tálakat. Ezt követően a bába megjelent. Az egyik kezében kenyérsütő lapátot, a másikban egy tányért tartott és az asztal végéhez állt. A lapátot a padláshoz koppantottá és a következőket mondta: Kedves vendégek! Aki komát nem hív A garast sajnálja, A lapátra ültetem, A poszrikból elviszem! Hiju, éljen a koma! Meg a garosos koma! A garast a tálba elvárom, Minden jót kívánok! Ezt követően kezdődött a komásodás. A bába sorba ment, mindenki tett valamennyi pénzt a tálba. A hivatalos komákon kívül a nem rokon férfiak ezen az eseményen garasos vagy poszrikos komákká váltak. A bába sorba járt és felszólította őket: komásodjanak meg. így azután a hivatalos koma mellett több komája is lett a szülőknek, akiket ettől az alkalomtól kezdve ugyancsak komának, a feleségüket komaasszonynak szólították. A komásodás után a bába a vendégeknek bemutatta az újszülöttet. A keresztanya ölébe tette. Az felemelte és azt mondta: „Tartsa meg az Isten az apjának és az anyjának az örömére!" Ezután átadta a keresztapának, az pedig a mellette ülőnek és így sorban mindenki ölbe vette a gyermeket. Végül ismét a keresztanyához került. A keresztanya az újszülöttet visszaadta a bábának, aki a bölcsőbe tette. Ezt követően iszogattak, beszélgettek és daloltak. Rendszerint késő éjszakáig, olykor reggelig mulattak. Avatás Avatásnak nevezték azt az eseményt, amikor az édesanya a szülés után először ment a gyermekével a templomba. A bába elkísérte az avatásra. Megálltak a templom előcsarnokában. A pap odament és imádkozott a gyermek felett. Az ima és az áldás után az anya égő gyertyát tartva a kezében a gyermekével megkerülte az oltárt. Az oltár előtt letérdelt, majd elhagyta a templomot és hazament. Az avatás alkalmából ünnepi ebédet készítettek. Gyermekbetegségek, hiedelmek A különböző események leírása során megrontással, igézessél, betegséggel kapcsolatban néhány preventív és produktív eljárásmódot már említettünk. A következőkben egy fejezetbe szedve ismertetjük a gyakori gyermekbetegségeket és azok gyógyításának népi - racionális és irracionális - gyakorlatát. Álmatlanság, éjjeli sírás. Mák gubójából főzetet készítenek. Két-három cseppnyit megitatnak a gyerekkel. Szájszéb (szájpenész). Korán reggel a Turóc-patakra vitték, ahol a csurgónál egy rongyot megnedvesítettek és az anya ezzel törölgette a száját. Úgy vélték, az a forrásvíz meggyógyítja. Ijedség. Ha a gyermek valamitől megijedt, az orrát meghúzták, hogy múljon el a félelme. Kólika. Ha a szél megállott, keménymagos teával itatták a gyermeket. A teaivás után négykézlábra állították, a keménymag szárával „megcsutakolták". „Ez biztos gyógyszer volt a rekedésekben." (A keménymagot a réten gyűjtötték, a magját kidörzsölték, a szárát összekötve a ház falára akasztották). Agyba vizelés. Talált istrángdarabbal háromszor rácsaptak a gyerekre. Éjjel álmából felriasztották és ismét rásuhintottak. Több napon át megismételték. Ha ez nem segített, sült ürgét etettek vele.