Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A keresztelési szertartás az adatközlők elmondása szerint a következőképpen történt: A pap először a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát és a Hiszekegyet imádkozta. Azután kérdéseket tett fel a gyermeknek, akinek a nevében a keresztanya válaszolt: - Akarsz-e megkeresztelkedni az Atya, Fiú, Szentlélek nevében? - Akarok. - Ellene mondasz-e az ördögnek? - Ellene mondok. - Minden pompájának? - Ellene mondok. - Hiszel-e az egy Istenben? - Hiszek. - Hiszed-e a katolikus egyházat, bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet? - Hiszem. A pap újra imádkozott, majd a főkötőt levették a csecsemő fejéről. A pap a keresztkútból egy kis edénykébe szentelt vizet vesz és abból kereszt alakban a gyermek fejére csurgat. Akkor mondja: - István én téged megkeresztellek az Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében. Ámen. A szertartás után otthon a gyermeket az asztalra tették és a keresztanya mondta: „Pogányt vittem, keresztényt hoztam." Vagy: „Pogánykát vittem, báránykát hoztam." A szülők és az egész család „Istenhoztával" fogadták a gyermeket s keresztnevén szólintgatták. A keresztelő napján csak a megszokott étkezés volt. Aznap csak a család, a keresztanya és a bába voltjelen. A vendégségre, mulatásra, az újszülött megünneplésére aposzrikban került sor. Poszrik A poszrikkal kapcsolatban a legkülönbözőbb magyarázatok fordulnak elő a születési szokásokat leíró közleményekben. Az időpontot és az alkalmat illetően eltérőek a vélemények. Némelyek úgy vélik, hogy a poszrik az ételhordás befejező alkalma, mások viszont a keresztelői lakomával azonosítják stb. Lévárton és Deresken a poszrik szokása teljesen egyértelműen a következő. A poszrikot akkor tartották, amikor a fekő asszony felkelt az ágyából, illetőleg, amikor a komaaszszony az ételhordást befejezte. Célja a komák, komaasszonyok, rokonok, barátok vendégül látása az újszülött örömére és tiszteletére. Az alkalomra a gyermekágyas asszony felkelését követő vasárnapon került sor. A poszrikba a bába hívta meg a vendégeket. A gyermek szülei közölték a bábával, hogy kiket kell meghívni, s az sorba járta a meghívandókat és a szülők nevében invitálta a vendégeket. Ezek általában a következők voltak: a házaspár szülei, nagyszülei, testvérei, az újszülött apjának, anyjának barátai, barátnői (ezek lehettek már házasok vagy még legény vagy leány sorbeliek, olykor vőlegény és menyaszszony) és természetszerűleg a komák, komaasszonyok. A poszrik megtartásának időpontjában akkor történt változás, ha a koma vagy esetleg az apa valamilyen ok (pl. fuvarozás, cserépárusítás) miatt távol volt. Ilyen esetben a második vagy a harmadik hét vasárnapján tartották a poszrikot. A meghívottak ajándékkal és süteménnyel készültek a poszrikba. A nők pampuskát (fánk) vagy herőcét (csöröge) sütöttek. A férfiak egy üveg cukros vagy mézes pálinkát vittek. (Ez 60-80 évvel ezelőtt a következőképpen készült: a 90 fokos spirituszt vízzel felhígították, hogy kb. 30-32 fokos legyen. A cukrot vagy a mézet egy tálban barnára pirították, majd a pálinkát hozzáöntötték. Köménymagot, kéthárom szem borsot, esetleg rózsapaprikát tettek bele.) Ez volt a poszrik hagyományos egyetlen alkoholos itala. Az asztalnál a szülők mellett a koma, komaasszony (esetleg a komák, komaasszonyok) foglaltak helyet, azután sorban a többi vendégek. A fehér abrosszal megterített asztalon mindenki előtt volt porciós (pálinkás pohár), és az asztalra helyezték a hozott pampuskás, herőcés tálakat. A századforduló idején és még az első évtizedekben is az étkezéshez egy tányér (cseréptányér) és egy kanál (fakanál) szolgált. Az étkezési rendet a bába irányította. Amikor az emberek a cukros-mézes pálinkától már kezdtek mámorosodni, bejelentette, hogy elkészült a vacsora. Az asztalról leszedték a pampuskás és a herőcés tálakat, s felrakták a leveses tálakat. A leves mindig tyúkhúsleves volt. A főtt húst együtt tálalták a levessel. A levesben csíktészta vagy csigatészta volt. Második fogásként sült húst tálaltak krumplival.