Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

megkülönböztetésben nem volt része. A „botlással" járó hátrányoktól megszabadult minden megesett lány - a szegényebbek is -, ha a gyermeküknek apja lett, még akkor is, ha nem házasodtak meg, csak „összeálltak" és egy fedél alatt éltek. A megesett leány nem járhatott többé a leányokkal, sem hajadonfővel. Kendőt kellett kötnie, mint az asszonyoknak. Ha férjhez ment, többnyire „csendes" esküvő volt, amelyen csak a legközelebbi rokonok vettek részt. Több példa szerint előfordult, hogy a menyasszony két-három hónapos terhes volt. Erről suttogtak az emberek, de bizonyosat nem tudtak. Ha a gyermek hamarébb született, akkor elítélően beszéltek a nőről. Úgy vélték, hogy megfogja a mirtusz átok: ez azt jelenti, hogy annak a nőnek, aki terhesen mirtuszkoszorúban esküszik, a gyermeke rövid életű lesz, a mirtusz átok miatt kicsi korában meghal. Előfordult, a menyasszony ángyikája tudta, hogy állapotos a leány. A lakodalomban a menyaszszonytánc közben így kurjongatott: Hijú, hiju, bárány is van, nem csak juh. A jelenlevők csak később tudták meg, hogy az ángyo miért kurjongatott. Azért, mert a kicsi bántotta a nagyot, azaz gyermek - bárány - is van. A teherbe esésért mindig a leányt - sohasem a legényt - hibáztatták. Széles körben ismeretes a következő példázat: „A megesett lány a bírósághoz fordult. Kártérítést kért, mert a legény nem vette feleségül. A bíró gyertyatartót vett a kezébe, a leánynak egy gyertyát adott. Tegye a gyertyát a lyukba - szólt a bíró a lánynak. Az megpróbálta, de nem sikerült, mert a bíró mozgatta a gyertyatartót. No látja, ha maga is így mozgatta volna a farát, a legénynek se sikerült volna a plajbászát beletenni." Egy másik változatban a bíró karddal és annak hüvelyével mutatja ezt a példázatot. Az a szólás is ismeretes: „A cérna sem megy be a tű fokán, ha elkapják." Törvénytelen gyermek A törvénytelen gyermeknek számos vonatkozásban hátrányos helyzete volt a falu társadalmában. Először iskoláskorában kezdte ezt érezni. A pajtásai csúfolták, zabinak nevezték. „Neked nincs is apád" - mondták neki. A gyermekek a szülőktől hallották a törvénytelen gyermekkel kapcsolatos megjegyzéseket. Mivel a szülők az ilyen eseteket elítélték, a gyermekek is hasonultak a szülői véleményhez. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a szülő a tanítónál tiltakozott, hogy a gyermeke mellé ne ültessen zabi gyereket. Többnyire nehéz helyzete volt akkor is, ha az anyja férjhez ment, de nem a törvényes apa vette el. Csak ritkán fordult elő, hogy a mostohaapa úgy szeresse, mint a saját gyermekét. Előfordult, hogy nevére íratta, de általában az volt a gyakorlat, hogy a törvénytelen gyermek az anya nevén szerepelt. Az „új apa" mindig éreztette vele, hogy kapott gyerek. A saját gyermekét előnyben részesítette, a munkában kímélte. A nehezebb és alantasabb munkát a mostohagyerekkel végeztette. A törvénytelen gyermek helyzete egészen más volt, ha az gazdag leányé volt. A vagyonért a megesett nő könnyen kapott férjet, természetesen elsősorban a szegényebbek közül. Ilyen esetekben az új apa elnézőbb volt, a gyermeket az ő családja is befogadta és védelmezte. A gyermek az új apa nevét kapta és az örökségből éppen úgy részesült, mint a házasságban született féltestvérei. A jómódú zabi gyermekkel sokkal elnézőbb volt a közösség, mint a szegényebb sorsúakkal. Ezeknek a párválasztás is nehezebb volt. A módos zabi legényhez szívesebben adták a lányt, mivel ott vagyon volt, mint a szegényhez. Ez utóbbiak esetében még maguk a szegényebbek is tartózkodóak voltak. A szülők nem vették jó néven, ha a fiuk zabi lánynak udvarolt. „Az is olyan lesz, mint az anyja" - mondogatták. „Rossz a vére; könnyen adja magát; nem esik messze az alma a fájától" - ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel riogatták a legényt a törvénytelen lánytól. De ha a leánynak volt vagyona, akkor ez a probléma nem vetődött fel,- sőt, a lánynak több kérője is akadt. A törvénytelen gyermek az édesanyjához nagyon ragaszkodott. Ismeretesek azonban olyan példák is, amelyek szerint a gyermek az anyját hibáztatta és a szemére vetette, amiért nincs törvényes apja. Előfordult, hogy legény-, illetőleg nagylány korban a törvénytelen gyermek otthagyta a faluját, városba költözött, munkát vállalt és ott előítéletektől mentesen kezdett új életet. Van arra is példa, hogy a századfordulón Amerikába kivándorolt.