Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

botocskák, fokosok és fafaragványok árusai is ezen az oldalon voltak. Itt hullámzik a nép. A hazafelé indulók itt esznek, isznak, és az emlékül hazaviendő tárgyakat, ajándékokat itt veszik meg. A búcsúsok többsége szentképeket, rózsafüzért, imakönyvet, szobrocskákat és szentkúti botocskákat vett. Ezeket hazavitték és a rokonság között elajándékozták. A templom részére csak gyertyát vásároltak. Azokat a szentképeket, amelyeket a Turóc-völgyi falvak házaiban lehet látni a búcsún vették és azok meg vannak szentelve. A leányok a kapott búcsúfiát ládájukban őrizték, sokan életük végéig. A búcsú jellegzetes alakjai voltak a koldusok. Az út két oldalán ültek vagy álltak. Voltak, akik énekeltek, imádkoztak, s kezüket tartva várták az alamizsnát. Voltak cigány kéregetők is, ezek azonban elkülönülve járkáltak, főleg a vásárosok között. Többen hangszerrel érkeztek, s az italosbódék körül tanyáztak, s a mulató embereknek húzták a nótát. Valódi búcsús cigányok is voltak, akik bekapcsolódtak a körmenetbe, énekeltek, imádkoztak és a gyónók között is megjelentek. A búcsú napján tíz órakor megszólaltak a templom harangjai (régen hat harang volt a két toronyban). Akkor kezdődött a szentmise. Azután a körmenet, processzió. A búcsús csoportok rendben sorakoztak föl a templomból kijövő papok után. A körmenet a stációk útján haladt és azon tért vissza a templomtérre. A körmenet befejezése után megkezdődik a búcsúsok hazaindulása. Út hazafelé A Turóc-völgyi búcsúsok Szentkútról a búcsú napján a déli harangszó után indultak haza ugyanazon az úton, amelyen odaérkeztek. Azon a helyen, ahol felvették az ünnepi ruhájukat, újra átöltöztek, felvették az úti ruhájukat. Az ünnepi ruha, a cipő és a csizma visszakerült a batuba. Az átöltözés helyén a búcsúsok várakoztak mindaddig, míg mindenki együtt nem volt. Ha valaki hiányzott, megvárták, vagy megkeresték, s amikor már mindenki elkészült az útra, elindultak gyalog és mezítláb. Visszafelé igyekeztek minél tempósabban menni, hogy minél hamarébb hazaérjenek. Az úton már azokat az új énekeket is énekelték, amelyeket a vigília éjjelén más búcsúsoktól tanultak. Hazafelé a Turóc völgyében a búcsúsok először Harkácson álltak meg. Bementek a templomba, énekeltek és imádkoztak. A dereskiek és a lévártiak azután elbúcsúztak a harkácsiaktól és a sánkfalaiaktól. A harkácsi templom harangszava zúgva kísérte a réten át a Lévárt és Deresk felé tartó búcsúsokat. Amikor Lévárton meghallották, hogy a harkácsi harang szól, tudták, hogy megérkeztek a szentkúti búcsúsok. Kihozták a templomból a két fehér zászlót. Egy kis csoport ment a búcsúsok elé, ahol a várakozókkal együtt betértek a templomba. Ima és ének után a dereskiek továbbindultak. Úgyszintén harangszó kísérte őket, amíg csak el nem hagyták a felső réten a gyalogúton a lévárti határt. A lévárti harangok szavát meghallották Deresken, amely tudatta velük, hogy Szentkútról megérkeztek a búcsúsok. Éppen úgy várták őket a hozzátartozók, mint Lévárton. Kihozták a templomból a két fehér zászlót és a búcsúsok elé mentek. Az alsó keresztnél (a falu Lévárt felé eső bejáratánál) volt a találkozás. A régi időben a pap is kiment a búcsúsok elé. Onnan azután együtt énekelve mentek a kápolnához, ahol a következő ének sok versét énekelték: Szűz Mária hoztunk néked lángoló szívet, Oltárodra piros rózsát, kék nefelejcset... így zajlott le a Turóc-völgy négy katolikus falujának közös búcsújárása Szentkútra elsősorban az első világháború előtt, majd a visszacsatolás időszakának éveiben. A búcsú napjára turistautat szerveznek és autóbusszal mennek a búcsúsok Szentkútra. Sokan a saját autójukkal utaznak. Nincs már batu, gyalogmenet, s mindaz, amit a fentiekben a búcsús csoport közös útjával, éneklésével, imádkozásával, az eseménynek mind a négy falu közösségére kiható jelentőségével kapcsolatban elmondottunk. * Az anyagot 1973-ban, illetőleg 1975-ben gyűjtöttem. A legjelentősebb informátorom Horváth Lajos volt. Neki köszönhetem az anyag pontosítását, Nádasi Éva búcsú-kérdőívére adott válaszait. A fentieket Medvesaljáról való adatokkal és más példákkal egészítem ki. Az első világháború előtti évek búcsújárásának gyakorlatát mondták el adatközlőim néprajzi gyűjtőutaim során Hidegkúton és Obáston az 1970-es években. A búcsújárás tekintetében a két falu