Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

A templomban többnyire megkerülték az oltárt, az adományt az oltár szélére perselybe tették. Voltak, akik térdepelve imádkoztak. Voltak, akik égő gyertyákkal, meztelen lábbal léptek a templomba. Ha éppen mise volt, a bevonuló csapat a mise énekébe bekapcsolódott. A templomban a szolgálatos pap időnként figyelmeztette a bentieket, hogy minden csapat be akar menni a templomba, azért, akik már egy kevés időt ott töltöttek, vonuljanak ki a két oldalajtón, hogy a kintiek szintén bemehessenek. Ha azután a csapat kiment a templomból, akkor a legelső az volt, hogy a kúthoz menjenek. A kút vize régen a hegy alatt a kő közül tört elő, majd a kutat betonba öntötték és a négy oldalán csapokon állandóan folyik a víz. A búcsúsok a kútnál isznak, megtöltik az üvegjeiket vagy a cserépkorsóikat és továbbmennek, hogy helyet adjanak a következő csoportnak. A kúttal kapcsolatban több legendát, történetet ismertek a régi öregek. Közismert a búcsúsok körében a pásztorfiú gyógyulása, aki vakságból a forrás vizének hatására visszanyerte szeme világát. Idekapcsolják László király seregének itatását, s a történetet az erdőben lévő vadakból a húsellátás, illetőleg a török sereg pusztulása. (Ezekről más helyen részletesen lesz szó.) A hagyomány szerint a kút vizének gyógyító ereje van. Főleg vakságot, bénaságot, de más betegséget is igyekeztek vele gyógyítani. Minden búcsús megmosdott és ivott a vízből. Úgy vélték, hogy a kút vize megvédi a búcsúst a testi szenvedésektől. A hazavitt vízből megitatták a család tagjait, a betegeket a gyógyulás reményében, az egészségeket pedig azért, hogy maradjanak egészségesek és mentesek legyenek a betegségektől. Emlékeznek arra is, hogy keresztvíznek is használták akkor, ha a búcsú után hamarosan volt keresztelő. Ilyen esetben szándékosan erre a célra is vittek haza a szent kút vizéből. A vigília A búcsú vigíliája estefelé, úgy hat óra tájban kezdődött körmenettel a templomtól kiindulva a templomhoz vezető úton visszafelé. Ez a körmenet a stációs körmenet és ezen minden búcsús részt vesz a templomtól indulva, az első stációs állomástól egészen a tizenharmadikig. Énekszóval kísérik a papot, aki az oltári szentséget végigviszi a stációs úton. Ezután este tíz óra körül a lurdi barlang előtt gyülekeznek a búcsúsok. Ott imádkozzák a rózsafüzért és a pap a barlangból prédikál a téren ülő vagy álló búcsúsoknak. Ezt követően azok, akik gyónni akarnak, a templom melletti fedett csarnokban meggyónhatnak. Hajnalban öt órakor megkezdődik a mise és elkezdődik az áldozás. Ha a templom nagyharangja megszólalt, minden búcsús igyekezett az éjjeli helyéről a nagy térre az áldozásra. Az éjjeli szállás különböző helyen volt vigília éjszakáján. Függött az időjárástól is. Ha kellemes idő volt, sokan az erőszélen dűltek le egy kicsit, mások a templom körül. Voltak, akik csűrféle hodályokban vagy Mátraverebélyen házaknál kértek szállást. Sokan egész éjjel virrasztottak, énekeltek és imádkoztak. Mondogatták a rózsafüzért és énekelgették a búcsújáró énekeket. Az utóbbi időben buszban, autóban és sátrakban is alusznak a búcsúsok, abban a járműben, amellyel érkeznek a búcsú helyére. A búcsú napja A templom díszítésében a távoli vidékekről érkező búcsúsok nem vettek részt. Gyertyákat azonban vittek a templomba. Ott vették meg helyben a mézeskalácsosoktól, akik egyúttal gyertyaöntők is voltak. A búcsú reggelén a reggeli órában fél ötkor a szentkúti nagyharang reggeli harangszója szólalt meg a toronyból. A nagyharang mély zúgással reggeli imára hívta és szólította a búcsúsokat. Mint említettük, öt órakor kezdődött a reggeli mise. Akik éjszaka meggyóntak, azok sorban felálltak a templom előtt. A mise alatt kezdődött az áldoztatás. A sorok közt papok mentek kelet és nyugat felé és amikor az egyik sor megáldozott, átfordultak a másik oldalra és a végétől visszafelé kezdték újra a sor áldoztatását. így ment ez, míg csak a sor el nem fogyott és mindenki meg nem áldozott. Az áldozás után azután megkezdődött a búcsúsoknak az árusok és a bódék felé való áramlása. A téren, amely már nem a templom körzetébe tartozik, ott voltak a sátrak és az árusbódék. Az egyik soron kolbászt, virslit, lacipecsenyét sütöttek, italt mértek, gyümölcsöt, dinnyét árultak. Péksütemények, kenyérféleség is ezen az oldalon kapható. Ezek a templomba vezető út jobb oldalán voltak. Az úton a másik oldalon a képeket, szobrocskákat, imakönyveket és egyéb emléktárgyakat árulták. A játékot árulók sátrai, a mézeskalácsosoké, kerámia árusoké, textíliák, harisnya, kendők és ilyen kisebb áruk, a szentkúti