Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS
Az első éjszakát rendszerint egy faluban töltötték. Többnyire a csűrben aludt együtt az egész csapat. Előfordult, hogy házaknál is kaptak szállást. Ilyenkor általában öten-hatan aludtak együtt. Ha az idő szép és az éjszaka meleg volt, akkor valamely erdőszélen vagy kertben telepedtek le és pihentek néhány órát. Hajnalban, 4-5 órakor felkeltek. Egymásnak a kezébe vizet töltöttek az üvegből, meglögybölték az arcukat, valami kevéskét reggeliztek, azután indultak tovább Szentkút felé. Megérkezés Szentkútra Szentkúthoz gyalogutakon és mezei utakon mentek és amikor a templom a völgyben látható lett, megálltak és megpihentek. Ez mindig az erdő szélén történt, akármely irányból is érkezett a búcsús csapat. Az erdő szélén azért, hogy a szükségüket, kicsi vagy nagy, ott illedelmesen elvégezhessék. A batuból az asszonyok elővették a lábbelit és az ünneplőruhát, helyükre bekötötték az útiruhát vagyis a felsőszoknyát és a blúzt, meg a fejkendőt. Egymásnak segítve öltöztek át. A lányok megfésülködve, kendő nélkül, az özvegyek, akik gyászoltak, tiszta feketébe, fejüket is fekete kendővel bekötve fölkészültek a templomba való menetre. Ha aztán mindenki készen volt, a batut a kezükbe fogva fölálltak szép rendben és a lányok elöl a kereszt mellett, az öregebbek meg utánuk, elindultak. A Szentkútnál a toronyban a búcsúsok harangja mindig szólt, ha csapat közeledett, így ők is a harangszóra indulva az alábbi éneket énekelték: Szépen szól a kisharang, szent a zúgása, Ajkainkra rebegi: Ave Mária, Köszönté a mi lelkünk az úr angyalát Mert ő is köszöntette Szép Szűz Máriát. Ave, ave, Mária Isten szülője, Te vagy a bűnösöknek védelmezője. Szépen szól a kisharang, szent a zúgása, Egész országrészre hangzik a hangja, Mind a mennyben mind a földön csak azt hirdeti, Az égi szent királynét ő is köszönti, Ave, ave Mária, Isten szülője, Te vagy a bűnösöknek védelmezője. Szépen szól a kis harang, szent a zúgása, A Szentkúti templomnak áldását szórja, Aki csak ezt meghallja sír, zokog rajta, Olyan ékes harangszót nem hallott soha, Ave, ave, Mária, Isten szülője, Te vagy a bűnösöknek védelmezője. Ezt az éneket énekelve mentek a templom felé az úton. Ha aztán több csapat összetalálkozott, akkor egymásután álltak sorrendbe és a menet csendben egymásután menetelt a nagy templom felé. A harangra, amelyik ilyenkor szólt azért mondták, hogy búcsúsok harangja, mert azt a búcsúsok pénzén vették és az már a búcsúsok közt tudott volt. A búcsús csapatok aztán ahogy jöttek, gyalog az ország minden megyéjéből, úgy tarkították meg a menet ruházatát, tájszólását, viselkedését. Bár nem voltak rendezők, de a felvonuló csapatok csendesen, énekelve vagy imádkozva vonultak a templom felé azon az úton, amelyre a gyalogutak a mezőn és legelőn, erdőn keresztül a templomtér irányába vezettek. Ezen a széles úton vonultak egymás után a búcsús csapatok. Itt aztán már zászlókat és kis szobrocskákat lehetett látni a menetben. A zászlókat, a kereszteket fölváltva vitték, mind a két nemből a fiatalabb nők vagy férfiak, de a Mária-szobrokat fehér ruhába öltözött lányok vagy ünneplőbe öltözött fiúk, legények vitték. Boldog volt az a lány, aki a szobrocska vitelében részt vehetett. Amikor azután a felvonulók, a búcsúsok egyes csapatokban a templom ajtajához értek, ott meg kellett állniuk, míg oda bejuthattak. Amely csapatnak volt vezetője, papja, vagy kántora, vagy elöimádkozója, az együtt ment be a saját csapatával a templomba a főajtón a torony alatt.
