Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

Előkészület a búcsúra Deresken és Lévárton a falu asszonyai közös ájtatosságra a Rózsafüzér Társulatba jártak. A társulat nyáron a templomban, télen háznál működött. A templomban vasárnap délután a litánia után maradtak együtt az asszonyok Lévárton. Deresken pedig a falu közepén a napjainkban is jó állapotban lévő kápolna előtt gyűltek össze a társulati tagok. Ennél a kápolnánál - a helyiek szerint kápolna - imádkoztak a társul atosak kora tavasztól késő őszig. Nagyhéten kezdődött a kápolnához való járás és mindenszentek napjáig (november 1.) ott imádkoztak vasárnap délután és minden ünnepnap, gyakorta szombat estefelé is, amikor a háziállatok a legelőről már hazatértek. Oda nem hívtak senkit, de bárki részt vehetett az ájtatosságon, ha nem is volt társulati tag. Deresken a kápolna volt - amelynek a homlokzatán olvashatjuk: Magyarok védasszonya könyörögj érettünk -, a szentkúti búcsúra való menet megbeszélésének a helye. Megállapodtak az indulás napjában, órájában és az egyéb előkészületekben. A dereskiek megállapodásához igazodott a többi három falu. A búcsúra az indulás előtt rendszerint egy héttel kezdtek készülődni. Kimosták az úti ruhát és előkészítették az ünnepi öltözetet. Egy megbízott személy a búcsújárás résztvevőitől egy meghatározott összeget (esetenként változott) gyűjtött össze. A pénzt átadták az előimádkozónak. A közös pénzt a búcsún a perselybe tették, olykor egy részét közös elhatározással más célra is fordíthatták (templomdíszítésre, kegytárgyvásárlás saját templomaik számára). Az előkészület ideje alatt azok, akik egyéb elfoglaltság miatt nem tudtak elmenni a búcsúba, vagy már egyébként sem mertek egy hosszabb gyaloglásra vállalkozni, felkeresték az előimádkozót, vagy más megbízott személyt, akinek pénzt adtak azzal a céllal, hogy Szentkúton tegye a perselybe, vagy pedig megbízták, hogy vegyen imakönyvet, szentképet, szobrocskát stb. Az indulás előtti napon azok az asszonyok, akiknek a családtagjai otthon maradtak, két-három napra való ételt főztek. Ez rendszerint valamilyen habart étel volt füstölt hússal. A búcsúsok magukkal főtt ételt nem vittek. Pogácsát (vakaró) sütöttek és azt pakolták a batuba. Az ünneplőruhát is a batuba kötötték, s csak Szentkúthoz érve vették magukra az erdő szélén, s az úti ruhát tették a helyére. Az indulás előtti napon nagyobb tisztálkodást, tetőtől talpig való mosakodást végeztek, aki tehette megfürdött. Az indulás