Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

A cigány kéregető asszonyok is megjelentek a búcsúban. Minden házban kőtt kalácsot kaptak, s némelyik egy zsákkal is összeszedett. A búcsúbál A búcsú egyik fontos közösségi funkciója a leányok és a legények találkozása, ismerkedése, szórakozása volt. A párválasztás igen lényeges alkalmaként tekinthető a búcsú. Az évi négy-ötszöri összejövetel jelentős lehetőséget nyújtott a leányok és legények közötti kapcsolat kialakulásában és az ismerkedés révén a kapcsolat elmélyítésében. Mindehhez és természetesen a szórakozáshoz járult hozzá a tánc, a búcsúbál. A bál megtartását Lévárton a nyári búcsúi időpontban a meleg, kellemes idő szabadtéren lehetővé tette. Előfordult, hogy néha két udvarban is volt tánc. Lévárton a Josko és a Gergely udvar volt alkalmas a táncra, Deresken a kocsma udvarán volt a bál. Fentebb említettük, hogy több cigány muzsikus banda jelent meg a búcsúban, s így előre nem kellett zenéről gondoskodni. A legények helyben felfogadták őket (rendszerint az előző búcsún zenélőket, ha megfelelőek voltak), megállapodtak velük a fizetést illetően. Az összeget többnyire a helybeli legények adták össze. Olykor nem adtak külön fizetést a cigányoknak, hanem csak a muzsikáltatási, az ún. húzatási pénz volt a tiszteletdíj. Ilyen esetben a cigányok szabad keresetre voltak egyezve. Az a legény, aki nótát húzatott, az fizetett. Rendszerint minden legény elhúzatta a nótáját a tánc folyamán, s így a cigányok egészen jó keresethez jutottak. De a legények nem csak a saját nótájukat, hanem annak a lánynak a nótáját is elhúzatták, akinek udvaroltak. Előfordult, hogy egyszerre két legény is akart a zenészeknek parancsolni. Ilyenkor aztán az asszonyok választották szét a vitázókat, s kivonszolták őket a tánckörből. A bálban nem csak a legények vettek részt, hanem házas emberek, idősebbek, s egy ideig még gyermekek is. A fiatalokon kívül a többiek többnyire csak nézték a táncot. A táncoló párok körül nagy kört alakítva álltak, olykor-olykor azonban be is kapcsolódtak a táncba, főleg ha csárdást húztak a zenészek. Az esti órákban a tánc rövid ideig szünetelt. A cigányokat valamelyik eladó lány az udvarlójával elvitte a házukhoz és megvacsoráztatta. Ezt követően a bál második szakaszában a „nézők" száma már csökkent, főleg a gyerekek és az idősebb emberek hazamentek. Hajnal felé azután szétoszlott a bál. A szomszéd falubeliek valamivel korábban indultak haza, de igen gyakran a bálozó leányok és legények otthon csak átöltöztek, s már indultak a mezőre, megkezdődött a munka. Mézeskalácsosok a búcsúban Századunk elején a falusi búcsúk árusai szinte kizárólag a mézeskalácsosok voltak a Turóc-völgyében. Kora reggel megérkeztek nagy fuvaros szekerekkel. Rozsnyóról és Rimaszombatból mentek a mézeskalácsosok. Rendszerint három-négy mézeskalácsos állította fel a sátrát. A népi megfigyelés szerint a deszkákon az áruk nagyság szerint voltak elhelyezve. A leggyakoribb készítmény a mézesbábu, mézeshuszár és a mézesszív volt. Olvasókat és viaszgyertyákat is árultak. Ezek a sátorban lécekre voltak függesztve. A mézeskalácsosoknak a búcsú jelentős forgalmat eredményezett. A búcsúsok szinte kivétel nélkül minden résztvevője vásárolt, a gyermekek vásároltak, a lányoknak, akiknek udvarlójuk volt, a legény vásárolt valamilyen ajándékot. A lánynak tükrös mézeskalácsos szívet vett a legény. A mézesszívre nagyon büszke volt a leány. Hosszú ideig az ablakban tartotta, hadd lássák, hogy neki udvarlója van, s attól kapott búcsúfia ajándékot. Később, ha a mézeskalácsszíven papírdísz volt, levette és a cifraláda ajtajának a belső oldalára ragasztotta. Ott őrizte meg élete végéig. A búcsún vásárolták meg a halógyertyát is. A ládában tartották, s ha a tulajdonos meghalt, a búcsún vett gyertyát, a halógyertyát gyújtották meg. Az árusok a késő délutáni, esti órákban lebontották a sátrukat, s a fuvaros szekereken eltávoztak. Volt olyan, aki mindaddig maradt, amíg érdeklődés mutatkozott, a búcsúbált is megvárta és csak másnap reggel hagyta el a falut. Bemutatásunk nyomán kitűnik, hogy a Turóc-völgyén a falubúcsúnak vagy templombúcsúnak a jelentőségét már a századfordulón is elsősorban a közösségi együttlét, a vendéglátás, szórakozás, múlatás, udvarlás, párválasztás adta. A búcsú jó alkalom volt arra, hogy a rokonok, jó barátok a szomszédos és