Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

Amikor a búcsús csapat a Turóc hídjára érkezett, ott egy lévárti leány kereszttel és két legény zászlóval fogadta őket. A zászlós legények zászlóikat meghajtva üdvözölték a vendégeket, s azok úgyszintén megdütötték a zászlóikat. A keresztvivő leányok egymás keresztjét megcsókolták. Ezt követően a templomhoz mentek, ahol a zászlókat a templom falához támasztották, s a búcsúsok bementek a templomba. A keresztet bevitték és a Mária-szoborhoz helyezték. Az előzőhöz hasonlóan érkezett a harkácsiak és a sánkfalaiak közös csapata, majd őket követően érkeztek a liceiek az erdőn keresztül. Éppen úgy harangszóval, üdvözléssel fogadták őket, mint a dereskieket. Ez utóbbiak érkezése azonban látványosabb volt. Elsősorban azért, mert a dereski csapat nagy létszámú volt (négy zászlót vittek, a harkácsiak kettőt, a liceiek nem vittek zászlót), másrészt pedig azért is jelentősebb volt a megjelenésük, mert a két falu szoros kapcsolata révén szinte valójában az érkezők szinte kivétel nélkül a helybeliekkel rokonságban álltak, feleségnek ment asszony, vőnek ment férfi, keresztszülők, komák, sógorok stb. Amikor a búcsúsok már mind megérkeztek, kezdetét vette a körmenet, illetőleg a mise. A körmenet és a mise A pap a szentségeket a kezében tartva kiment a templomból, a hívek utána, s fölsorakoztak mögötte. Legelöl az iskolába még nem járó lányok és fiúk voltak, majd az iskolás lányok és fiúk, a nagylányok, a zászlót vivő két legény és a keresztet vivő leány vezették a menetet. A fiatalasszonyok és a többi búcsúsok csak a pap után haladhattak. A fiatalasszonyok után a középkorú, majd az idős asszonyok következtek, s végül a férfiak zárták a körmenetet. A körmenet után a misén mindenki részt vett, aki csak befért a templomba. Előfordult, hogy olyan népes volt a búcsú, hogy sokan kívül maradtak. Azok is bekapcsolódtak azonban a templomi éneklésbe. De sokan voltak olyanok is, akik a templomtól kissé távolabb a vendégeikkel beszélgetve levett kalappal várták a mise végét. A környékről érkezett református férfiak is a templomon kívül várakoztak. A mise befejezése után kezdődött a vendégség. A vendéglátás A búcsúnak a vallásos jellegén túl legfontosabb meghatározója és egyben célja a barátok, rokonok és más vendégek fogadása, a közös lakoma .és szórakozás. A mise befejezése után a templomból kimenő búcsúsok között minden helybeli megkereste a vendégeit, akiket esetleg már korábban is meginvitált és azokat is, akik „váratlanul" érkeztek, s a lakására hívott. A vendéghívásba a család minden tagja bekapcsolódott. Nemcsak a gazda és a gazdaasszony, hanem a leány vagy a legény is hívta az ő vendégét, barátnőit és barátait. Előfordult, hogy olyanok is voltak, akik a búcsúba dél körül szekérrel érkeztek, s az ilyenek egyenesen a rokon vagy a meghívó házához mentek, a lovakat kifogták, enni adtak nekik és már otthon várták a gazdával hazafelé menő vendégeket. A vendéglátásban minden gazda és gazdaasszony igyekezett a legjobbat és a legbőségesebbet nyújtani. Rendkívül fontosnak tartották, hogy a vendégek a búcsúi ebéddel meg legyenek elégedve, jól érezzék magukat és kellemesen emlékezzenek vissza a búcsú napjára. A vendéglátók is hasonló ellátásban részesültek, amikor ők voltak a másik faluban búcsúban. Ilyen formában a búcsúi vendéglátás voltaképpen a viszonzás, a viszont vendéglátás szakadatlan folyamata volt, s az még ma is. A búcsú napjainkra teljesen átalakult, néhol már csak a misére szűkül, a vendéglátás, a családi, baráti összejövetel és a szórakozás azonban nem változott. Természetesen az ételek és italok terén sok változás figyelhető meg. De ez a változás nem a búcsúnak, hanem más egyéb - gazdasági stb. okok - következménye. A régi búcsúi ebéd elmaradhatatlan és fontos étele volt a juhhús, többnyire káposztában főzve. Ez utóbbi főleg a dereski búcsúi ebédek specialitása volt. Az első világháború előtt, s közvetlenül utána csak az ún. bundapálinkát fogyasztották. A kocsmában spiritusznak nevezett italt vettek, s otthon vegyítették el olyan erősre, amilyenre akarták. Az asszonyok részére ízesítették és édesítették. A különböző kőtt kalácsféléket az előkészületeknél említettem. Ebédre sütöttek még herőcét vagy pampuskát is. A búcsúi vendéglátásban régen elmaradhatatlanok voltak a cigány muzsikusok. Négy-öt banda is járt házról házra. A gazda mind a maga, mind a vendégek kedvére húzatta a nótákat, s volt olyan ház, ahol késő estig mulattak.