Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
FEJTŐ KÉRDÉSEK, TALÁLÓS KÉRDÉSEK
260. A kertben állott egy fiú. Szállott fölötte egy nyáj vadlúd. Fölkiáltott a fiú: Hová mégy te száz lúd? A gúnár megszólalt: Nem vagyunk mink százan. Ha mégannyi volnánk, mint amennyien vagyunk, meg félannyian, meg negyedannyian, meg ha te is köztünk lennél, akkor volnánk százan. Mennyien voltak? - Harminchatéin. 261. Aki nekem apám volt, annak lettem anyja. Sirat engem az én fiam, az édesanyám ura. Hogy van Alsószuha, Szuha-völgy ez? - Egy embert éhhalálra ítéltek. Megengedték, hogy a lánya a börtönben meglátogassa. Már jó idő eltelt, az ember még mindig élt. Nem értették, hogyan lehet. A lányát mindig megvizsgálták, nem visz-e ennivalót, de nem vitt. Egyszer meglesték, amikor bement az apjáhozHát látják, hogy szoptatja. Akkortájt született gyermeke. így etette az apját. így lett annak anyja, az apja neki fia, aki az anyjának az ura. (Lásd alább részletesen) Hét, Sajó-völgy Találós kérdés és mese az apját megmentő lányról Lévárton a Turóc-völgyében a következő találós kérdést jegyeztem le: Aki nekem az apám vót, annak lettem anyja, Szeret engem az én fiam, anyámnak az ura. Hogy lehet ez? Erre a találós kérdésre feleletként és magyarázatként az alábbi történetet mondták el: „Lefogtak egy embert, mert az uraság földjéről lopott. Bezárták a várba. Ehenhalásra ítélték. Szigorúan őrizték. Csak a lányának engedték meg, hogy meglátogassa. A lánynak éppen akkor vót szopós gyereke. Minden nap bement az apjához. A rácshoz szorította a mejjit. Az apja szítt belőle tejet. Azzal tartotta magát. így maradt életben. Ezért lett a lány anyja az apjának, mert a saját tejével etette. Ha anyja vót, akkor az apja neki a fia vót, az anyja pedig a fiának a felesége, vagyis a fia az anyjának az ura." A találós kérdés nagy területen ismeretes Gömörben. A palóc hagyományból már a múlt század közepén közli Pap Gyula ennek a találós kérdésnek a változatát: Ehhez a következő magyarázatot fűzi: „Egy embert tömlöcre vetettek, éhségre kárhoztatták, s egyedül leánya jótékony tápláló emlője menté meg a szörnyű haláltól." 10 Ez a szájhagyományból lejegyzett korai példa és a száz évvel későbbi változatok a találós kérdésnek a palócok körében való népszerűségét mutatják. Azonban az éhhalálra ítélt ember megmenekülésének nem csak találós kérdéssé alakult példái ismeretesek, hanem az esetet elmesélő változatai is. A következő meseszerű történetet Mikolcsányban (Murány-völgy) jegyeztem le a 82 éves Benkó Jánostól. „Élt itt, régen a murányi birtokon egy szegény juhász. Sok gyereke vót, a bére meg kevés. Az uraság nyáját őrizte. Fel-felhajtotta a nyájat a hegyekbe a tisztásokra legelni. Egyszer búcsúra készült a falu. Olyankor minden háznál sütnek-főznek, nagy ünnep az, hogy legyen enni-inni való, ha jön a vendég, megkínálhassák. A juhász se akarta, hogy a családja szégyenben maradjon. Gondolta, leüt egy birkát, annyi van, hogy nem veszi észre az uraság. De bizony észrevette. A kasznár valahogy megtudta, bemondta a grófnak. Az meg a juhászt vasban vitette maga elé. Akkor még az uraság maga ítélkezett. Arra ítélte, hogy ne kapjon enni, úgy haljon meg étlen-szomjan. Bezárták a juhászt a várba. Vót a várnak tömlöce. A nagy vasajtót rákulcsolták. A kulcsot átadták a grófnak. így aztán senki sem juthatott a tömlöcbe. Igen ám, de a tömlöcön vót egy kis szellőző nyílás, csak egy öklömnyi lyuk a falon. A juhász lánya éppen akkor szoptatós volt. Éjszaka koromsötétben, hogy ne vegyék észre, odalopakodott a tömlöchöz, beszólt a lyukon az apjának. A nyílásba bedugta a mejjit, az apja meg szítta belőle a tejet. így csinálta minden éccaka. Már eltelt két hét, vagy annál is több, mennek a tömlöcbe, hogy kivigyék onnat a halott juhászt, mert biztosak vótak abban, hogy meghalt. Hát csak elcsudálkoztak, hogy még él, sem10 Pap Gyula: Palóc népköltemények. Sárospatak, 1865. 140. „Kinek vótam lánya, Annak lettem anyja. Éldes apám uram A lyányának fija."
