Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
ma is emlegetik: A' kéne még, hogy a bütykös oda lenne! Hovan! Hovan! Megmetszettetek-e már? Hovan János a faluvégen lakott, közel a kubikgödörhöz. A gödrök posványos vizében békák tanyáztak. Arra járva az emberek odaköszöntek Hovan Jánosnak. - Metszetted-e már a szőlődet? - Dehogy metszettem, még nem értem oda, olyan sok más dolgom van. - Pedig már levélben van, már a garádra viszed a bort... Hovan János este, mikor lefeküdt, nem tudott aludni a békáktól. Egyre csak azt hallotta: - Hovan, Hovan, megmetszetted-e már? Brekeke, brekeke... Felugrott az ágyból egy ingbe-gatyába. Addig verte a békákat egy nagy nyírfa seprővel, míg el nem hallgattak. Arra ment egy ember: - Mit csinálsz, János? - Agyonverem ezeket az undok békákat, még ezek is azt kiabálják, hogy megmetszettem-e már! Ez vagy száz éve történt, de még ma is mosolyogva kérdezik az emberek egymástól szölőmetszés idején: Hovan! Hovan! Megmetszettetek-e már? Rimaszécs! Ott esett seggre Bedécs! Bedécs gazda elvitte az ökrét a rimaszécsi vásárra. Már kora délelőtt elkelt az állat. Örült Bedécs nagyon, mert kellett a pénz. Volt még idő a vonat indulásáig, hát bement a vendéglőbe megebédelni. Egy tányér csigalevest rendelt. Éppen hozzákezdett kanalazni, amikor odamegy hozzá egy csinos lány, a haja két ágba volt fonva. - Bácsika, leülhetek-e? - Üljön csak, kedveském. Pincér, hozzon még egy levest meg likőrt is! Megitták a likőrt. A leves után pedig pörköltet ettek. Arra meg bort ittak. Bedécsnek már bemelegedett a füle. Az asztal alatt a lány combjára tette a kezét, oszt megsimogatta. - Bácsika, meghálálom az ebédet, csak vegyen ki egy szobát itt a szállodában. A lánnyal aztán ment szépen minden a sezlonon. Aztán szunyókáltak is a nagy fehér gyapjúpokróc alatt. Egyszer súgja a lány Bedécsnek, hogy kimegy félredolgára, de mindjárt jön vissza. Bedécs hiába várta a lányt. Kiment utána, keresi, nincs sehol. No, most már nem várja tovább, menni kell az állomásra. Kér egy jegyet. Nyúl a zsebébe a pénzért. Nincs egy fillér sem. Oda az ökör ára! Sokba került a copfos lány. Azóta mondják: Rimaszécs! Ott esett seggre Bedécs! Messze van még az, mint a Lengyelné sóskája Szorgalmas gazda volt Lengyel Sámuel Alsószuhán. Csak azon búslakodott, hogy a felesége igen ügyetlen volt. Az ebédet nem készítette el sohasem időre, így csak akadályozta a munkát. Sámuel gazda órát is vett, hogy ne menjen hamar haza a mezőről, ne töltse feleslegesen az időt, hanem csak pontosan, amikorra megbeszélték, hogy készen lesz az ebéd. Egyszer a Ritkás dűlőben szántott. Nézi az órát, egy óra. - No, mikorára hazaérek, fél kettő lesz, az ebéd is készen lesz. Kifogja otthon a lovakat, kérdezi a feleségét, hogy kész-e az ebéd. - Kész lesz rögtön, Sámuel, csak felszaladok a rétre sóskáért. Ma is mondják, ha valahol késik az ebéd: Messze van még, mint a Lengyelné sóskája. Se ne dicsérj, se ne gyalázz, magadat, ha meg nem aláz Valamikor régen a meleg vízre hordták a kendert áztatni, a falu végire a tóba. Mikor mentek hazafele,
