Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
az emberek betértek a kocsmába, Királyiba. Ettekittak és beszélgettek. Az egyik rongyos gatyás ember igen dicsérte a feleségét, hogy annak az egész vidéken nincs párja. Akkor eleibe állt egy jól öltözött ember, és csak annyit mondott: - Se ne dicsérj, se ne gyalázz, magadat, ha meg nem aláz! A rongyos ember elhallgatott. Igen restellte magát a sok nép előtt. Dicsérje meg ingem, gatyám A juhászok mulattak vásár után a Hámszárító kocsmában. Ráterelődött az asszonyra a szó. Az egyik bacsó nagyon, de nagyon dicsérte a feleségét. Ami csak jó és szép szavakba mondható volt, mindennel dicsérte. Ahogy elhallgatott, a komája csak ennyit mondott neki: - Az én feleségemet dicsérje meg ingem, gatyám! Az ő inge, gatyája tiszta fehérre volt mosva és szépen mángorolva. A bacsónak meg az inge is, a gatyája is feketéllett a mocsoktól. Rossz barát, ki a társát cserbenhagyja Két barát együtt ment vadászni. Mikor az erdőhöz értek, egy bozontos medve rájuk rohant. Az egyik fölmászott egy fára, a másik már nem tudott, csak elvetette magát a földre, mintha halott volna. A medve forgatta erre-arra, szagolta a fülét, hogy él-e? De a legény még a levegőt is visszafojtotta. A barátja meg nézte a fáról. Aztán a medve nagy hirtelen elhallgatott. Akkor a legény lement a fáról, a barátjától azt kérdezte: - Te, mit súgott a medve a füledbe? - Rossz barát, ki a társát cserbenhagyja - válaszolta, s hátat fordítva elballagott. Magad a deszkán, tököd a lócán Volt egyszer egy szegény ember. Jó ember volt, jó volt a feleségéhez. Mikor lefeküdtek, mindig felkelt az ágyból bedugni a kürtőt, hogy a meleg ne illanjon el. Igen szerette az úritököt. A felesége minden reggel sütött neki. De egy reggel, mikor ette a tököt, hirtelen meghalt. Beteg se volt, mégis meghótt. Az asszony sírva szaladt a bátyjához, hogy menjen, mert meghalt János. Mikor visszatért, a szomszédok odacsődültek a hírre. Az embert felöltöztették és kiterítették az oldaldeszkára. Akkor az asszony elkezdte siratni: - Jaj, Istenem! Én kedves uram! Magad a deszkán, tököd a lócán! Jaj, jaj, ki dugja már be az én lyukamat? Úgy járt, mint a mádi zsidó Elindult a mádi zsidó bort vásárolni Tokajba. Hajnal volt, szinte még sötét, alig pirkadt. Jó hosszút nyelt a kisüstiből. Mikor közeledett Tokajhoz, elővette a tajtékpipáját, hogy rágyújt. Nagy szél volt, hát megfordult Tokajnak háttal, mert arról fújt a szél. Rágyújtott. Meghúzta megint a kisüstis butykost. Azután elindult vidáman, de elfelejtett visszafordulni. Csak akkor tért észre, mikor ismét Mádon volt. Azóta mondják, ha valaki valamihez hozzákezd, de a végin is úgy van, mint az elejin, hogy úgy járt, mint a mádi zsidó. A bot is elsül, ha a jóisten akarja A pap vadászni ment. Elvitte magával a cigányt, hogy hajtsa a vadat. A cigánynak adott egy botot. Azt mondta neki: - Te, cigány, nekem puskám van, neked meg botod, de ha a jóisten akarja a bot is elsül. Egy nyúlra rálőtt a pap. A cigány is ráfogta a botját a nyúlra. A nyúl felbukik, a cigány meg szalad érte. Felkapja. - A nyúl az enyém, én lőttem meg! - Hogyhogy te lőtted meg, cigány - szól a pap -, hiszen neked nincs puskád! - Hát, a tisztelendő úr mondta, hogy a bot is elsül, ha a jóisten akarja! A pap kénytelen volt elismerni, hogy a jóistennek lehet ilyen akarata. A cigány meg boldogan vitte haza a nyulat. [JEGYZETEK. AZ alábbiakban az anyagra vonatkozó fontosabb adatokat közlöm. Az egyes adomákra, történetekre stb. való hivatkozásnál a gyűjtés helyének betűjelét adom. A zárójelbe tett betűkkel azokat a falukat jelölöm, ahol a kérdéses adomát szintén ismerték, vagy hasonló változatban előfordult. Az elbeszélőkre vonatkozó adatokat a falunévnél közlöm. Egy falu egy adatközlővel szerepel. Eltérő adatközlőre külön utalok. Az adomák stb. azonosítása a Mutató alapján végezhető. A fejezeteket római, a szövegeket arab számmal jelölöm. A római szám és a cím alapján a fejezet, az arab szám szerint a kérdéses adoma azonosítható. Esetenként az elterjedtebb változat irodalmi forrásaira is hivatkozom.
